Pontosan száz évvel ezelőtt a portugáliai Fatima város környékén három pásztorgyerek jelenést látott.
Egymás után hat alkalommal látogatta meg őket a Szűzanya, aki egy, a napnál is ragyogóbb, kezei között rózsafüzért tartó jelenségként nyilvánult meg. A napcsodának nevezett jelenség október 13-án történt, amikor már több ezer ember gyűlt össze, hogy lássa a saját szemével is azt, amit a gyerekek elmondtak, akikkel három titkot is megosztott a Szűzanya. Ez volt a hatodik alkalom, amikor tisztán látták, hogy a Rózsafüzér Királynője járul eléjük. Azóta a katolikus egyház is elismeri a jelenés igazságát, és meg is ünneplik azt minden évben világszerte. Ebbe az ünneplésbe kapcsolódik be Martonos is, ahol ilyenkor többen gyűlnek össze közös imádságra, mint amennyien egyáltalán a faluban élnek.
Az idei ünneplés talán annyiban különbözött az eddigiektől, hogy – a jubileum miatt-e, vagy sem – még többen voltak a szokásosnál. Közösségi élményt is nyújt ez az alkalom, hiszen a pozitív energia, ami ilyenkor megsokszorozódik a templomban és az egész faluban, egész különös élményt nyújt az odalátogatónak. Megnyugvást, elcsendesedést, elmélkedést, szeretetet és összetartozást, a bűnök megbocsátását is remélheti mindaz, aki kezeit imára kulcsolva fohászkodik a teljesebb és áhított életért.
Vasárnap abban a kiváltságos helyzetben is lehettek a Vajdaság minden tájáról érkezők, hogy hallgathatták msgr. Vinko Puljić szarajevói bíborost, aki mellett celebrált msgr. dr. Kiss-Rigó László szeged–csanádi püspök; dr. Varga László váci segédpüspök és mintegy húsz plébános, akik híveiket vezették az ünnepségre. A szentmisét a bíboros úr magyar nyelven köszöntötte be. Üdvözlések után a szentmise magyar nyelven folytatódott a váci segédpüspök által. A szentmise végén következett a gyertyás körmenet Martonos központjában a Szent Szűz kivilágított szobrával, melyet Savelin Zoltán martonosi plébános hozott három évtizede Fatimából. A tiszteletes úr fogalmazta meg, többek között miért is fontos ez az ünnep:
„Mi, magyarok különösen ragaszkodunk édesanyánkhoz, kapaszkodunk ígéreteibe, támogatásába és segítségnyújtásába, hiszen az ember sokszor érzi, hogy olyan jó valakire támaszkodni, valaki áldását várni, azt, hogy simogasson meg bennünket mennyei szeretetével és az isteni üdvözlettel, amelyet 1917-ben lehozott nekünk a Földre.”
A körmenetet a zentai fiatal fúvósok zenekara vezette, minekutána a hívek bevonultak a templomba, áldásra.
A körmenetet bezárva, tiszteletüket leróva a Szűzanya előtt, a hívek a pápai és a magyar himnusszal búcsúztak Martonostól a következő fatimai ünnepségig.
