A szabadságharc leverése után Törökbecsén az átlagosnál elevenebben élt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kultusza, az akkoriban gazdag gabonakereskedelmi központnak számító város ugyanis két nyertes csata helyszíne is volt. A századfordulón méltó emléket szerettek volna állítani az akkori hősöknek: 1903-ban leplezték itt le Torontál vármegyének a magyar szabadságharc emlékére állított első emlékoszlopát, egy évvel később Hungária-szobrot avattak a településen, majd 1911-ben szentelték fel Gróf Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú szobrát. A szobrok története egyben a város története is. Ezúttal visszafelé pörgetjük az idő kerekét.
A LEGFIATALABB ARADI VÉRTANÚ
Leiningen Westerburg Károly, a legfiatalabb aradi vértanú Németországban, a hesseni Ilbenstadtban született 1819-ben, német birodalmi grófként 1835- ben lépett be a királyi-császári hadseregbe. 1844-ben már kapitányi rangban vette feleségül Sissányi Elízt, egy dúsgazdag törökbecsei földbirtokos unokáját. Leiningennek Magyarország lett az új hazája, és magyar felesége révén magyarnak is érezte magát. Még az osztrák tiszti egyenruhát viselte, amikor a forradalom kitörésekor csatlakozott a magyar szabadságharchoz. 1849-ben tábornokká léptették elő, és mindössze 30 éves volt, amikor ebben az évben, október 6-án Aradon kivégezték. Holttestét feleségének sógora monyorói birtokára csempészte, majd 1876-ban a borosjenői templom sírboltjába helyezték. Maradványai 1974-ben kerültek Aradra, a többi vértanú mellé az új emlékoszlop kriptájába. A törökbecseiek szoborral akartak adózni emlékének.
A honvédtábornok közadakozásból készült, egész alakos bronzszobrát 1911. szeptember 17-én szentelték fel, de csak nyolc évig állt Törökbecse központjában, a városi park Tisza felőli részén. Az impériumváltást követően Radnai Béla szobrászművész alkotását először a városháza pincéjébe, majd a Schlesinger- palota fészerébe száműzték. A szoborportré a fészer bontásakor, 1954-ben bukkant fel ismét, de Nagy Sándor aracsi régész minden megmentési kísérlete hiábavalónak bizonyult: a törökbecsei államügyész a szobrot a helyi labdarúgócsapatnak ajándékozta, amely eladta a kultúrkincset és a pénzből sportfelszerelést vett. Kilencven év elteltével, 2009. október 10-én Leiningen Westerburg Károly új szobrot kapott Törökbecsén: a Győrfi Sándor Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész által készített mellszobor ma ötven méterre áll eredeti helyétől, és az Assisi Szent Klára-parókia kertjében található. A szoborállítást a helyi Jókai Mór Magyar Egyesület (JMME) kezdeményezte, és az egyesület pályázott is a költségek fedezésére – mondja Ilia László titkár.
André Károly, Törökbecse lelkes krónikása szerint vannak még értékes ereklyék a szoborhoz kapcsolódóan, ugyanis amikor az 1911-es szoboravató után már elhervadtak a virágok, valaki leszedett a koszorúkról több mint harminc gyászszalagot és elrejtette őket. A pár évvel ezelőtt felbukkant szalagokat végül a törökbecsei parókia gondozására bízták: André Károly szerint a 108 éves, restaurálásra váró gyászszalagok akár egy állandó Leiningen-kiállítás részei is lehetnének.
HUNGÁRIA-SZOBOR
2009. október 10-én kettős szoboravató volt Törökbecsén, a Leiningen-mellszobor mellett a római katolikus temetőben a felújított Hungária- szobornál is ünnep volt. A síremlék restaurálását a JMME „menedzselte”, a pénzt a munkálatokra a Magyar Nemzeti Tanács és az önkormányzat mellett helyi vállalkozók biztosították. A restaurálást a magyarcsernyei születésű Biacsi Karolina végezte, aki akkoriban a budapesti Képzőművészeti Egyetem negyedéves kőszobrász-restaurátor hallgatója volt. Az új életre kelt Hungária-szobrot először 115 évvel ezelőtt, 1904. március 15-én avatták fel a temetőben az 1848. október 13-án és az 1849. áprilisi csatában elesett honvéd szabadságharcosok emlékére. Horvay János szobrászművész alkotásának jobb oldali része egy nőalakot ábrázol, bal kezében címeres pajzzsal, jobb kezében pedig koszorúval. A szobor bal oldala egy kereszt. Vajdaságban ez az egyetlen olyan magyar emlékmű, amit az impériumváltáskor nem romboltak le. André Károly Törökbecsei szoboravatások című, az Aracs ’95 Polgárok Társulása – Törökbecse kiadásában tavaly megjelent könyvének a beszámolója szerint a Hungária-szobor csak azért nem került a Leininger-szobor sorsára, mert amikor 1918. november 17-én Dragutin Ristić, a szerb hadsereg ezredese katonáival bevonult Törökbecsére, Giga Jovanović, a Törökbecsei Takarékpénztár igazgatója, a Szerb Népi Tanács elnöke, egyben könyvkereskedés- és nyomdatulajdonos kiállt a szoborért.
A SZABADSÁG-SZOBOR
A sors fintora: Link Lajos, az Aracs ’95 Polgárok Társulása –Törökbecse civil szervezetnek az elnöke épp a Ristić-brigadéros utcában lakik. Törökbecse első szabadságszobráról, az akkori Piac téren, a város központjában 1903. szeptember 13-án felavatott, Bánlaki Géza törökbecsei születésű budapesti mérnök tervezte és Fischer J. szegedi kőfaragó készítette Turul-szoborról ő mesél nekem.
– A bevonuló szerb seregek egy borgőzös éjszaka után ledöntik a nyolcméteres emlékoszlopot, a talpazatát ökrökkel széthúzzák, a két méter szárnyfesztávolságú, bronzból készült, csőrében Attila kardját tartó turulmadarat pedig a kompról a Tiszába dobják. A búvárok találtak is itt a folyóban egy nemesfémből készült tárgyat, amelyet most két méternyi iszapréteg fed – ez minden valószínűség szerint a törökbecsei turul lesz. A szobrot körülvevő vasláncot tartó négy faragott kőoszlop később egy ideig I. Petar Karađorđević király szobrát kerítette körül, ma pedig az eredeti kőoszlopok a város parkjának a bejáratánál állnak. Az obeliszk egy része a Pataki család hagyatékából került elő, de két elem után sokáig hiába kutattunk. Aztán amikor a fiam első gyónó volt, a tekintetem az oltárra tévedt: a jobb és a bal oldalán ott álltak a hiányzó kövek!
Most már az obeliszk összes eleme megvan: az oltárkövek maradnak a helyükön, a turult viszont csak addig hagyjuk a folyó mélyén, míg meg nem lesz a helye az újra fölállított Szabadság- szobornak. Őrizze inkább addig a Tisza! – mondja Lajos. A tervek szerint a barokk díszítőelemekkel ékesített emlékoszlopot restaurálni fogják, majd újra felállítják. Lajos és Károly is azt szeretné, ha a szobor a templomudvarban kapna méltó helyet, ezért ez irányú kérelmüket nemrégiben meg is küldték Mellár József törökbecsei plébánosnak.
A KÖZJEGYZŐ EMLÉKÉRE
André Károly kutatásai során arra lett figyelmes, hogy a három szobrot két személy fogja össze: az egyik Rohonczy Gedeon országgyűlési képviselő, az 1848-as ezredes, Rohonczy Lipót fia, aki mindhárom szobornál beszédet tartott. Rohonczy Lipót sírját évekkel ezelőtt Link Lajos saját költségén újította fel a törökbecsei temetőben.
Amikor még nem volt szobra a szabadságharcnak, a törökbecseiek Bizek Ármin gyógyszerész vezetésével 1886. március 15-én első alkalommal itt, a Rohonczy-sírnál tartottak megemlékezést. Lajos most a Magyar Országos Közjegyzői Kamara megbízásából Istvánffy István törökbecsei királyi közjegyzőnek a Hungária-szoborral szemben található sírját hozza helyre – ő az, aki Szentklárai Jenő (született Eugen Nedić) törökbecsei plébánossal karöltve fontosnak tartotta azt, hogy a város ápolja a szabadságharc emlékét, ezért sikeres gyűjtést szervezett a három szobor felállítására. Istvánffy István sírját május 3-án fogják újjászentelni a magyar és a szerb közjegyző kamara képviselőinek a részvételével, Istvánffy Úri (ma Sonja Marinkovi) utca 9. alatti egykori házán pedig a helyi idegenforgalmi iroda közreműködésével egy kétnyelvű emléktáblát avatnak fel.
– Jó példa ez arra, hogy magyarok és szerbek sorsközösségben élünk itt. Közös múltunk van, és ha képesek vagyunk az egyéni és pártérdekeken felülemelkedve tekinteni a kulturális örökségünkre, közös jövőnk is lesz – tette hozzá Link Lajos.
