Az elmúlt napokban ismét tömeges halpusztulás tanúi lehettünk a Palicsi-tavon, s ennek oka, a szakemberek szerint, a nem megfelelő ökoszisztéma. A Palics–Ludas Közvállalat munkásai tegnap a hajnali órákban kezdték meg az elpusztult ezüstkárászok eltávolítását, a Ludasi-tóban azonban eddig még nem észleltek halpusztulást. A közvállalat szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleménye szerint mintegy 160 tonna a Palicsi-tó halállománya, ezért a mostani, körülbelül 600 kilónyi halveszteség nem ad okot aggodalomra.
– A Palicsi-tavon szinte szokásosnak mondható a jelenség, hogy az év ezen időszakában halpusztulást tapasztalunk.
Fotó: Gergely Árpád
A tónak jelenleg az északi része van a legrosszabb állapotban, mert itt le van betonozva a partszakasz, és a növényzetnek nincs lehetősége megfelelően kifejlődni, de az emberi tevékenység is negatívan hat az egész tó életműködésére. Az amúgy sem stabil rendszerre még rájátszik az időjárás, azaz a hőmérséklet emelkedése, illetve a csapadék és a szél, ami ráadásul felkavarta az aljzatot.
– Mindebből az következett, hogy a reggeli órákban lecsökkent az oxigén mennyisége és az ívás után legyengült egyedek kihullottak a rendszerből. Ezt természetes folyamatnak is nevezhetjük, ami ugyan szörnyű látvány, viszont a biomanipulációt tekintve segítségnek tekinthető, hiszen pontosan látható, hogy az ezüstkárász pusztult és nem az érzékeny halfajok. Fertőzésre és egyéb veszélyekre nem kell számítani, mert eltávolítjuk, elszállítjuk és folyamatosan követjük a vízminőségi paramétereket. Az Egészségvédelmi Intézet éppen ma végez vízminta-elemzést, illetve a KFW projekt keretén belül is analízis folyik – nyilatkozta a sajtó képviselőinek Vinkó Tamás, a Palics–Ludas Közvállalat természetvédelmi szakmunkatársa.
A jelenség megakadályozásához szükség lenne az azt kiváltó okok alapos analízisére, vagyis arra a kérdésre kell választ találni, hogy miért nem működik a tó ökoszisztémája.
– Azért nem funkcionál rendesen a tó ökoszisztémája, mert már nagyon megváltoztattuk egyes részeit, illetve a részeinek a működését. Ezen kellene elgondolkodni. A porlasztós megoldások nagyon sokba kerülnek, másrészt csak egy ideig nyújtanak megoldást, akárcsak a Tiszából történő vízutánpótlás. Ezek a lépések a rendszer stabilitásának hiányát nem oldják meg. A KFW projekt már magában foglalja a parti sáv rendezését, a megfelelő növényzeti sávok kialakítását, valamint a nem megfelelő állapotokat eredményező vízháztartási rendszer változtatását. A vízmagasság fordítva működik mint a természetben, azaz nyáron magasabb a víz szintje, télen pedig alacsonyabb, amin változtatnunk kell. Ezt követően előretörhet a nádas és a sásos rész, több hínárosunk lesz, ami zavaró lehet ugyan a vízi sportokat űzők számára, de itt is lehet kompromisszumot kötni – magyarázta a szakember.
A közvállalat a törvényi előírásoknak megfelelően ellenőrzi a felszínre vetett halakat a szabadkai Állategészségügyi Intézetben, de már ez év februárjában is vizsgálták a halak állapotát. Akkor megállapították, hogy emberi fogyasztásra alkalmas.
– A partról és a csónakokból merítőhálókkal távolítjuk el a halakat, amiket vödrökbe helyezünk, majd elszállítunk. Eddigi becsléseink szerint körülbelül 600–700 kilónyi hal pusztult el, és 6–7 ember dolgozik az eltávolításukon, szükség esetén akár 10 is. Az eddigiek során júniusban történt halpusztulás, akárcsak most, de a későbbiekben itt-ott mintegy 100 darab hal pusztulhat majd el, ami a természetes vizekben is jelentkezik, így ez sem adhat pánikra okot. Együtt dolgozunk a felügyelőséggel, és ezeket is nyomon követjük majd – nyilatkozta Vinkó Tamás.
