A kimutatások szerint a szerbiai képviselőház 2019-ben több mint 180 új jogszabályt, továbbá törvénymódosítási és kiegészítési javaslatot fogadott el. A jogalkotásnak a vajdasági magyar közösség szempontjából legfontosabb mozzanatairól, valamint a kisebbségi jogérvényesítés központi szinten való megvalósításáról dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség frakcióvezetője nyilatkozott lapunknak.
Kisebbségi jogérvényesítés szempontjából mik voltak a 2019. év legmeghatározóbb pillanatai mind a jogalkotás tekintetében, mind egyéb területeken?
– A 2019. év elejét a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok kiadása körül kialakult ideiglenes fennakadások megoldása jellemezte. A felmerült problémát gyorsan sikerült orvosolni, azt követően ismét zavartalanná vált a kétnyelvű anyakönyvi kivonatoknak a kiadása. Az említett probléma átmenetileg meglehetősen nagy kellemetlenségeket okozott, nem beszélve arról, hogy a közbeszédnek is meghatározó elemévé vált, ám a VMSZ-nek sikerült megoldania az ügyet.
Pásztor Bálint (Ótos András felvétele)
Ez a példa ékesen szemlélteti, hogy a politikai színtérnek vannak olyan szereplői, akik kizárólag arra alkalmasak, hogy problémákat vessenek fel, abban bízván, hogy a VMSZ nem tudja megoldani azokat. A későbbiekben a szerb–magyar határellenőrzésről szóló egyezmény módosításával foglalkozott a parlament. A módosított egyezmény megteremtette a határátkelők egész napos működésének a jogi feltételeit. Ez persze nem kisebbségi jogérvényesítési kérdés, ám a határátkelőkön jellemző helyzet, illetve a szerb–magyar országhatár átjárhatósága mindenkinek az életét befolyásolja. Később, az év folyamán sikerült megmenteni az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskolát, egyrészt a lakossági összefogásnak, másrészt pedig a VMSZ politikai érdekérvényesítő kapacitásának, azaz az erők megfelelő egyesítésének köszönhetően. A Büntető törvénykönyv is módosult, és a szerbiai jogrendbe bekerült a tényleges életfogytiglani börtönbüntetés intézménye. Értékelésem szerint a közösségen belül konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a Tijana Jurić Alapítvány kezdeményezte módosítások szükségesek, illetve igazságosak. Május végén a koszovói helyzetről tárgyalt a parlament. Ez kisebbségi szempontból azért fontos, mert lehetőséget kaptunk elmondani, hogy a száz évvel ezelőtti események, azaz a mai Vajdaság Magyarországtól való elcsatolásának okán megértjük a koszovói szerbek nehézségeit, ugyanakkor a vajdasági magyarság ma nem szembesül olyan biztonsági kockázatokkal, amelyek a Koszovóban élő szerbek mindennapjait meghatározzák. Az év végét az idei költségvetés elfogadása határozta meg, valamint azoknak a projektumoknak a befejezése, amelyek évtizedekig várattak magukra. Elsősorban a szabadkai kerülőútra gondolok. Az említett projektumot a koalíciós együttműködésnek köszönhetően sikerült befejezni. Ezt azoknak, elsősorban a közösségi oldalakon olvasható fejtegetéseknek az okán emelem ki, amelyek szerint indokolatlan büszkének lenni arra, hogy 30 év után sikerült kiépíteni 24 kilométernyi utat. Az igazság az, hogy nem 30, hanem 4 év alatt épült ki az említett útszakasz. Ha a VMSZ nem vállalja fel ezt a kérdést, és nem teszi a koalíciós megállapodás részévé, illetve, ha Kern Imre államtitkár úr nem veszi ki tevékenyen részét a projektum megvalósításából, akkor az újabb 30 év alatt sem készült volna el. Ezért nem tartom igazságosnak azokat az eszmefuttatásokat, hogy a VMSZ indokolatlanul örömködik. A VMSZ egy olyan projektumot tudott a Szerb Haladó Párttal és a szerb kormánnyal partnerségben eljuttatni a befejezésig, amelyik 30 millió euróba kerül. Ha egy nemzeti kisebbségi párt egy ekkora léptékű projektumot tető alá tud hozni, az a szerbiai belpolitikai téren meglévő érdemi támogatottságának és erejének a bizonyítéka. Ehhez kapcsolódóan arra is emlékeztetnék, hogy az év utolsó napjaiban a magyarkanizsai önkormányzat számára 600 ezer eurót sikerült biztosítanunk a köztársasági költségvetési tartalékokból. Ez megcáfolja azt az állítást, hogy a VMSZ kizárólag magyarországi költségvetési pénzekből politizál. Mindezt senki más nem tudta volna biztosítani, és senki másnak nem volt fontos, csak a VMSZ-nek. Azt szintén megemlíteném, hogy Vitković Aleksandart az év utolsó napjaiban megválasztották a REM tagjává, így a vajdasági magyarságnak először van képviselője ebben a jelentős szakmai testületben.
A VMSZ észrevételei nyomán a szerb kormány nemrég visszavonta parlamenti eljárásból a migrációról szóló törvény módosítási javaslatát. Pontosan miért kifogásolták az említett beterjesztést?
– Ehhez kapcsolódóan talán azzal kezdeném, hogy személyes tapasztalatom szerint a magyarkanizsai vagy a horgosi és az egyéb érintett önkormányzatokban élő polgárok számára fontos, hogy a köztársasági parlamentben is kimondásra kerüljenek bizonyos dolgok. A polgárok fontosnak tartják, hogy valaki elmondja, miként is néznek ki a mindennapjaik a migránsok jelenlétének okán. Nem a magyarkanizsai önkormányzat és nem is a VMSZ, de nem is Szerbia váltotta ki a migrációs válságot. Mi abba fektetünk jelentős energiát, hogy a 2015-ös állapotok ne ismétlődjenek meg. Ezért beszéltem a parlamentben arról, hogy a déli határokat védeni kell, a magyar határon emelt ideiglenes határzár pedig bennünket, szerbiai állampolgárokat is véd. Képmutatónak tartom azokat a megállapításokat, amelyek a múlt század '90-es éveinek szerb nemzetiségű menekültjei okán a szerb nép toleránsságának fontosságát hangsúlyozzák, hiszen a szerb nép menekültjei Horvátországból vagy Bosznia-Hercegovinából és Koszovóból nem útlevél és vízum nélkül léptek a nyugati országok területére. Ami a törvényjavaslat szövegét illeti, a VMSZ semmi olyasmit nem tud megszavazni, ami akárcsak az utalások szintjén is egy lapon említi a migrációs politikát és a népességi politikát. A törvényjavaslat szövegében pedig éppen ez történt. Semmiféle betelepítésről és befogadásról nem volt szó a szövegben, ugyanakkor a törvényjavaslat bevezető részében voltak olyan megfogalmazások, amelyeket úgy is lehetett volna értelmezni, hogy egy lapon említik a migrációs és a populációs politikát. Mi jeleztük a kormánynak észrevételeinket, illetve azt, hogy ilyen formájában a törvényjavaslat ellen szavazunk, és ezt követően olyasmi történt, amire emberemlékezet óta nem volt példa, azaz a kormány visszavonta a már a parlamenti ülés napirendjén szereplő törvényjavaslatot.
Végéhez közeledik a hatalmi ciklus. Sok minden történt az elmúlt négy évben, az utóbbi tizenkét hónapban mindenféleképpen, egyik botrány és visszásság követte a másikat, és a köztársasági parlament méltóságán is folt esett. Mi lenne az az érv, amelynek okán megismételné a kijelentést, hogy nem volt téves a VMSZ döntése, hogy koalícióra lépjen a Szerb Haladó Párttal és hatalomból politizáljon?
– Ha csak röviden válaszolnék, akkor csupán annyit mondanék, hogy mindaz, amit a beszélgetés kezdetén felsoroltam. Ezek az ügyek egyenként is elegendő okot jelentenek arra vonatkozóan, hogy miért fontos parlamenti pártnak lenni, továbbá miért fontos a hatalmi koalícióból politizálni, illetve partnereket keresni és találni elképzeléseink és céljaink megvalósítása érdekében. Éppen ezért, és már a közelgő választási kampányra utalva, elmondanám, hogy a VMSZ a következő hónapokban ezeket az érveket sorakoztatja majd fel a vajdasági magyaroknak. Tervünk elszámolni az elmúlt négy év tevékenységével, valamint megosztani a közösséggel a következő hatalmi ciklusra vonatkozóan megfogalmazott terveinket. Egyetlenegy központi, mindennél fontosabb üzenet van: a vajdasági magyarok szempontjából fontos ügyeket kizárólag a VMSZ tudja képviselni a választásokat követően. Senki más nem jut olyan helyzetbe, hogy ezeket az ügyeket fel tudja vállalni. Meg lehet büntetni a VMSZ-t azért, mert az SZHP-vel koalícióban, ám önállóságát megőrizve politizál, ám ennek a büntetési kísérletnek konkrét helyi önkormányzatokra lebontva az lehetne a következménye, hogy például Magyarkanizsán vagy Zentán szerb polgármester legyen. Fontosnak tartom, hogy elbeszélgessünk az emberekkel annak fontosságáról, hogy közösségi erőt és egységet mutassunk fel a következő hónapokban, annak céljával, hogy a vajdasági magyar közösség a választások után is politikai szereplő tudjon maradni.
