Életének 92-ik évében, nagybecskereki otthonában tegnap éjszaka elhunyt Engler Lajos, az országos kosárlabda-válogatott egykori tagja, a Magyar Szó volt külpolitikai szerkesztője.
A magyarországi Bátaszéken született 1928-ban, de a sors három éves korától Nagybecskerekhez kötötte. A nagybecskereki Proleterben kezdett kosárlabdázni, amely a második világháború utáni időkben a jugoszláv kosárlabdasport úttörője volt. Majd 1948-ban a belgrádi Partizanba került és 78-szor volt tagja a jugoszláv válogatottnak. Külföldi ajánlatokat is kapott játékosként, de mégis itthon maradt. Mint mondta „egydolláros” külföldi napidíjjal, amatőrként fejezte be a sportpályafutását. De előtte még 1956-ban a becskereki Proleterrel országos bajnokságot nyertek.
Egyetemi tanulmányai befejezése után német és angol nyelvtanárként kezdett el dolgozni. Később a becskereki Május 25. szakmunkásképző szakiskola igazgatója volt, amikor az intézmény négyszer egymás után Szerbia legjobb inasiskolája volt.
Több társadalmi elismerésben részesült: 1980-ban megkapta a Munka Érdemrendet ezüst koszorúval, majd a Tartományi Tanügyi Titkár helyettese lett. Az érettségi beszüntetése körüli huzavona nyomán kapott felmondást.
Ezután került a Magyar Szó művelődési rovatához, majd a külpolitikához. Mint mondta talán ez volt hányatott munkakorának a legszebb időszaka. Mindig nagy szeretettel emlékezett a Magyar Szóban eltöltött évekre. Tudósított az el nem kötelezett országok havannai csúcsértekezletéről, Kínából, eljutott a világ számos fontos eseményére.
„Újságíró csak az legyen, aki mindennek ellenére, a rossz fizetések, az utazgatások, a mellőzések ellenére is, nagyon szeret újságot írni, mert az egy nagyon érdekes és hasznos népnevelő foglalkozás. De csak akkor, ha megírja az igazat. Tanítottam két szemesztert az egyetem újságírói szakán. Az volt az elvem, hogy „sokszor nem lehet mindent megírni, tehát nem lehet mindig megírni az igazságot, de soha ne írjál hazugságot” – vallotta egyik interjújában kollégánk Engler Lajos.
