Vagy a hideg időnek, vagy a vékony pénztárcának, de az is lehet, hogy mindkettőnek tulajdonítható, hogy a magyarkanizsai piacon az árusok többsége arra panaszkodik, hogy nagyon gyér a forgalom. A csütörtök volt mindig a legnagyobb piacnap, de mára már a szombat ezt egy kicsit túlhaladta, így azt remélik, hogy akkor talán nagyobb sikerrel járnak majd, mert portéka van, vevő viszont nem sok.
A piperecikkek és a hústermékek mellett most a zöldségekre van a legnagyobb kereslet, illetve több helyen kínálnak sokféle savanyúságot, amit nem drágán mérnek, és így a téli időszakban is kerül vitaminban gazdag zöldség az asztalra, ha nem is friss formában. Fehérvári Szilárdka, az egyik vásárló például elmondta, hogy nála gyakori, hogy a különféle zöldségeket a legkülönfélébb módokon használja fel. Nagy kedvence a jégcsapretek és a cékla. Céklából is lehetett látni frissen is, savanyítva is. A szinte csak savanyúságokat kínáló horgosi Varga János már hosszú ideje a magyarkanizsai piac egyik megszokott arca, akinél cékla, vegyes saláta, savanyú káposzta, szármalevél és fejes káposzta is van. Ő maga készíti, és elárulta, hogy a céklát héjában kell megfőzni, csak utána hámozni. Mindent hagyományos módon készít, talán ezért is egyik közkedvelt árusa a piacnak. Elmondása szerint mindegyik savanyúság egyformán keresett, és a tavalyi évhez képest nincsenek nagy árváltozások, 250 dinár a savanyú káposzta kilója, 350 a cékla, a vegyes saláta, az uborka is ebben az árban van. A szintén horgosi Baté Lukács már fél évszázada piacozik, kezdetben távolabbi vidékekre is elutaztak értékesíteni, még Rovinjba is hordták a gyümölcsöt. Ő arra panaszkodott, hogy ezt a területet nagyon befojtották, így korlátozódtak a lehetőségek. Az őstermelő hagymát, krumplit, zöldséget, sárgarépát kínált a posta tövében, a jól megszokott helyén, ahol a régi módszer szerint az aprót dobozban tárolta, amiről látszott, hogy jó néhány évet megélt. Ötven holdon gazdálkodnak, többek közt kalászosaik is vannak, így elmondása szerint egyik pótolja a másikat. A vásárlóerő is megcsappant, így ők is redukálták a termelést, az állami szektor és a nagykereskedők lefölöznek mindent. A krumpli, zöldség, répa jól kel, az ára sem rossz, épp azért, mert kevés van belőle, de azt is számításba kell venni, hogy a befektetés is nőtt. A tavaszi fagyok miatt tizedelődött meg a termés, így nem dicsekedhetnek a gazdák. A zöldség és a hagyma ára emelkedett 15–20 százalékkal. Csernák Piroskáék felsőhegyiek, és már régóta, generációkra visszamenőleg járnak a magyarkanizsai piacra. Káposzta, karfiol, karalábé, spenót, zeller, zöldhagyma, retek is szerepel a kínálatukban. A karalábé darabja 50–60 dinár, a sárgarépa csomója 60 dinár. Az emberek a spenótot és a zellert is nagyon keresik, a tavalyi év a szárazság miatt elég nehéz volt számukra mint termelőknek, de az élet nem áll meg, ezt csinálják már régóta. A horgosi Katona József almát és krumplit árult, és ahogyan fogalmazott, az a legkelendőbb, amiből a legkevesebb van, ez pedig a krumpli. Az ára 70 dinár, és sokkal keresettebb, mint amikor olcsó. Az alma ára változatlan a tavalyihoz képest, vagyis 50–80 dinár kilója. Az árus elmondta, hogy a nagybani ára mindössze fele, sok termett Lengyelországban, ahonnan az oroszok szállítanak, ő maga az orosz piacra is értékesít, és válogatás nélkül 23 dináros kilónkénti áron vették meg tőle nagyban.
A magyarkanizsai piacon a csütörtök és a szombat számít a legforgalmasabb napnak, amikor valóban sok őstermelőtől lehet primőr árut vásárolni, ezért is látogatnak ki még mindig, főleg a középkorosztályúak és azok, akiknek fontos, hogy ne egy áruházlánc polcáról emeljék le a ki tudja honnan és mennyit utazott gyümölcsöt és zöldséget.
