Lovas Ildikó többszörösen díjazott írónő legújabb, a Szép Amáliák című regényének első bemutatóját tartották meg pénteken este a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban. A szerzővel Virág Gábor, a regényt megjelentető Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója beszélgetett. Olyan műről van szó, ami alatt leszakad az asztal, nemcsak a súlya, hanem a tartalma miatt is – jegyezte meg a beszélgetés kezdetén Virág Gábor. Mint arra rámutatott, a regényben a szerzőnek egy évtizednyi munkája van. A könyvet elolvasva az ember úgy érzi, hogy nincsen olyan, az elmúlt száz évben a témával foglalkozó napilap, hetilap vagy folyóirat, amit a szerző ne olvasott volna el – hangsúlyozta Virág Gábor.
Válaszolva a kérdésre, hogy miként született meg a regény ötlete, Lovas Ildikó egyebek mellett elárulta, hogy a könyv alapját a hírek adják meg a felölelt kort leíró, azaz az abból származó történetek, illetve tartalmak, és amelyekről idővel rájött, hogy valójában nem azt jelentik, amit a szavak, a mögöttes tartalom a lényeg. A regénnyel kapcsolatban a különböző dolgok és események jelentősége eltűnésének, valamint a múltat, és ezáltal a jelent meghatározó személyek eltűnésének az aspektusa is felmerült.
Amikor 2015-ben visszament a Szabadkai Városi Könyvtárba, először ismét meg kellett tanulnia irodalmat írni, nem technikai, hanem lelki szempontból – mondta Lovas Ildikó, hozzátéve, hogy ennek a folyamatnak az eredményeként született meg a Rózsaketrec.
– Ezután valami azt súgta nekem, hogy beszélni kell erről a belső tűzről, ami kitölt bennünket, ami meghatározza az életünket, ami arra sarkall, hogy valamit csináljunk a szakmánkban. Akkor éppen Tersánszkyt olvastam. De kikről írt ez a Tersánszky? Hát a cselédekről. Közben újraolvastam Kosztolányi Édes Annáját, és így jött az ötlet, hogy elemezzük ismét, mit is jelent a provincia, mit jelent a vidékiség. Engem folyamatosan kísért a mondat, hogy Szabadka a világ legnagyobb faluja, ez már közhelyszámba megy. Azt nem árulom el, hogy ezt ki, mikor és miért mondta, ez a regényből is kiderül. Hogy lehet az, hogy a település, ahol a legtöbb magyar újság megjelenik, és ezek fenn tudnak maradni a lapeladásból, hiszen akkoriban nem volt támogatás, falu? Gondoltam, hogy ezekre a kérdésekre próbálok majd választ keresni. Hogy miért Szép Amáliák? Kellett egy név. Az Amália tökéletes név. Már megvolt a név, már beszélgettem vele, már tudtam, hogy Apatinban született, és csak akkor jöttem rá, hogy a Meztelenül a történetben című regényem főhőse ugyancsak Amália. Tehát ez az Amália és a másik Amália, nem az első Amáliám. Függetlenül jelentésétől, a név számomra a tökéletességet jelenti. A Szép pedig végtelenül egyszerű, ezzel a vezetéknévvel lehet játszani – fogalmazott Lovas Ildikó.
Fotó: Molnár Edvárd
A Szép Amáliák az a könyv, amelyben benne van, hogy hogyan tanult meg embernek lenni és használni azt a tudást és nyugalmat, amit az Amikor Isten hasba rúg című regényének az írása során szerzett – hangzott el a folytatásban. „Ez a regény azért hihetetlen számomra, mert nem hittem, hogy képes vagyok ennyit megtanulni önmagamról, a saját jellememről és hibáimról, és fel merem tárni az emberi, valamint egy közösség életével és megmaradásával kapcsolatos vívódásokat. Szórakoztató történetet csakis úgy írhattam, ha elkezdem látni önmagamat. Tudtam, hogy ha elérkezik az a pont, amikor szembe kell nézni, és én ezt nem teszem meg becsületesen, akkor nem fogok tudni hitelesen és jól írni. A Szép Amáliák lett ez a könyv.”
Akit keresnek, az nincs sehol – ebből a mondatból indul, azaz erre a mondatra épít a regény. Ennek a mondatnak az egyszerűségétől és az igazságától megrettent, ebben a mondatban minden benne van, az élet, a halál, a keresés, a félelem és a vágyak – emelte ki Lovas Ildikó, majd azt is elárulta, hogy a történelemben jártasak a regényben apró ajándékokra vagy akár robbanóbombákra bukkannak.
A beszélgetés során Virág Gábor ugyancsak kitért az egy évszázadon átívelő regény utószavában részletezett múltértelmezés aspektusára. „Rengeteg utalás van a könyvben arra, hogy mi minden történt velünk, amit elfelejtettünk, vagy amit elfelejtettek velünk. Te viszont nyomozóként próbálsz mindennek utánajárni és válaszokat találnia arra, hogy mi minden történt velünk a múltban, ami olyanná tett bennünket, amilyenek vagyunk, vagy amilyenek voltunk is” – fogalmazott Virág Gábor. Lovas Ildikó a múltbéli történések retusálás és mismásolás nélküli ismeretének fontosságát hangsúlyozta, szavai szerint a múlt megváltoztatására irányuló kísérletre akár a múlt eltörlésére tett próbálkozásként is tekinthetünk. Megsemmisítéssel és kiradírozással semmit nem lehet elérni, hangzott el, mint ahogyan az is, hogy a múltat értelmezni kell. A múlt értelmezése során óvatosnak kellett lennie, hiszen valós személyekről is írt, hangsúlyozta a szerző, majd arról beszélt, hogy fontosnak tartotta, hogy teret adjon több személynek azok közül, akik az elmúlt száz évben irányították, befolyásolták és meghatározták a vajdasági magyar közösség kulturális és irodalmi életét, sajtótörténetének alakulását, politikai irányvételét. Lovas Ildikó végül azt is megosztotta hallgatóságával, hogy ebben a regényben csak egy dolog a biztos: mindkét Amália fikció. Ezek a Szép Amáliák, mint Forrest Gump, valahogy mindig „rákerülnek valamilyen fényképre”, adott esetben azokra, amelyek a meghatározó történelmi eseményeket örökítik meg.
Nyitókép: Molnár Edvárd
