Az ajándék Petőfi-szobor

Székelykeve a magyar nyelvterület legdélebbi, többségében magyarok által lakott települése, amelynek lakossága idén ünnepli letelepedésének 140. évfordulóját. A székelykeveiek ősei ugyanis bukovinai székelyek, akiket 1883-ban telepítettek le Dél-Bánátba. E település is büszkélkedhet egy Petőfi Sándor-szoborral, amely a Művelődési Ház előtti téren áll. Az emlékművet 2019-ben állították fel a székelykevei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület fennállásának 70. évfordulója alkalmából. A szobrot az egyesület ajándékba kapta. Emellett a szervezet székházában egy Petőfi-emléktáblát is őriznek. Székelykevére mi is ellátogattunk, ahol Magyar Jánossal, a székelykevei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökével és Joó Gyülvész Margit magyartanárnővel, az egyesület mesemondó-, szavaló-, és drámacsoportjának vezetőjével beszélgettünk Székelykeve és az egyesület múltjáról, a Petőfi-szobor és -emléktábla történetéről.

Beszélgetőtársaink az egyesület székházában fogadtak minket, amelyet hamarosan felújítanak és átalakítanak. Elmondták, hogy a székelykeveiek múltja Erdélyben kezdődött, a Mária Terézia uralkodása alatt elkövetett madéfalvi vérengzés alatt, amikor a császári csapatok mintegy kétszáz székelyt mészároltak le. A falu születésének előzményeit Joó Gyülvész Margit elevenítette fel számunkra.

– Kevés olyan nép van, amely napra pontosan tudja, mikor és hol született. A bukovinai székely nép viszont ilyen. 1764. január 6-áról 7-ére virradó éjjel születtek meg. A mi őseink a madéfalvi veszedelem után Moldvába menekültek. Később őket áttelepítették Bukovinába. Mi, székelykeveiek, 1883-ban kerültünk ide Dél-Bánátba. Igaz, akkor még nem pont a mai falu helyére, hanem a Duna mellé telepítettek le bennünket. Itt volt egy Gyurgyova nevezetű falu, ahol már laktak magyarok, bolgárok és németek. A szegény székely telepesek itt földbe vájt kunyhókban laktak. A Duna minden évben kiöntött és elárasztotta a földjeiket. Így minden tavasszal, amikor visszahúzódott a víz, a házaikat újra kellett építeniük. Ezért három év után közös összefogással áttelepültek a mai Székelykeve területére – elevenítette fel az elmúlt évszázadok eseményeit a magyartanárnő.

Beszélgetőtársaink elmondták, hogy jelenleg a falunak körülbelül kétezer hivatalosan bejegyzett lakosa van, de hozzátették, hogy ebbe beletartoznak a külföldön dolgozók is. A tényleges lélekszám körülbelül ezernégyszáz lelket tehet ki, akiknek túlnyomó többsége magyar. A falubeliek művelődési életéről a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület gondoskodik. A szervezet múltját és jelenét már Magyar János mesélte el, aki kiemelte, hogy az egyesületnek az utóbbi években számos nehézséggel kellett megküzdenie.

– A Petőfi Sándor Művelődési Egyesületet ezen a néven 1949-ben jegyezték be. Ezelőtt az önkéntes tűzoltótestület dalárdájaként működött. Az egyesületünk bejegyzése óta folyamatosan aktív. Elsődleges célunk a hagyományőrzés, de vannak mesemondóink, szavalóink is. Tíz évvel ezelőtt még színi csoportunk is volt, és színdarabokat is adtunk elő, de a kivándorlás miatt megcsappant a létszám és nem tudtuk fenntartani a csoportot. A csökkenő létszám egyébként is az egyesület egyik legfőbb gondja. A kivándorlást említettem. Az idősek közül, akik itthon maradtak, sokan elhunytak. Jelenleg 27-en vagyunk az egyesületben. Régen a csapat több mint száz tagból állt. Az 1980-as és 1990-es években olyan férfikórusunk volt, amely egymás után hatszor volt első helyezett a Durindón. Olsvai Imre, a megboldogult neves néprajzkutató azt mondta, hogy ilyen férfikar nem volt, most van és soha többet nem lesz. De annak idején a női karunk is mindig ott volt a második, harmadik helyen. A dolgunkat egyébként az is nehezítette, hogy 1996-ban történt egy szakadás az egyesületen belül. E csoport később saját egyesületet is alapított. Természetesen a hű tagjaink megmaradtak, de egyesületünket mindenhonnan kiszorították. Huszonegy év alatt tizennyolcszor költözködtünk. A ruháinkat elvették. Az archívumunk dokumentumait elégették. Citeráinkat tönkretették, három cimbalmunkat eladták. Egyszóval mindenünktől megfosztottak minket, és 1996-ban mindent újból kellett kezdenünk. Voltunk kocsmában, a helyi közösség termeiben, iskolában, egészségházban, tűzoltólaktanyában, de magánházakban is. A helyiséget, amelyben jelenleg is működünk, hat éve béreljük – vázolta fel az egyesület múltját az elnök.

Joó Gyülvész Margit a fentieket azzal egészítette ki, hogy az egyesület manapság is nagyon szép sikereket ér el különböző versenyeken.

– A zentai Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyen az első verseny óta részt veszünk. A gyermekeink itt mindig kimagasló eredményeket érnek el. Többször előfordult az is, hogy több oklevelet hoztunk haza, mint ahány versenyzőnk részt vett a versenyen. Továbbá a magyarországi Sebestyén Ádám Bukovinai Székely Mesemondó Versenyen is részt veszünk. Ezt a versenyt tavaly rendezték meg huszonötödik alkalommal, ünnepélyes keretek között. Az egészben az volt a legszebb, hogy a jubileumi ünnepségen felolvastak egy bemutatkozó levelet, amelyet még az első versenyre küldtek be. Miután felolvasták, bejelentették, hogy az a személy, aki akkor azt a levelet írta, az ünnepségen is jelen van, és bemondták a nevemet. Elsírtam magam a meghatottságtól. Persze, mikor olvasták a levelet, akkor nem ismertem fel, hogy azok az én szavaim, hiszen azokat huszonöt éve írtam – emelte ki a mesemondó-, szavaló-, és drámacsoport vezetője.

Az elhangzottak mellett azonban mi arra is kíváncsiak voltunk, hogy annak idején a székelykeveiek miért pont Petőfi Sándorról nevezték el művelődési egyesületüket.

– Pontosan nem tudjuk, miért éppen Petőfi Sándorról nevezték el az egyesületet. Ezt azért is nehéz megmondani, mert ugye az archívumunk elveszett, de nyilván azért róla nevezték el, mert ő a legismertebb költőnk. Emellett az alapítás idején mondhatni divatban volt, hogy pont róla neveznek el intézményeket, közterületeket. Nézzük csak meg, hogy a vajdasági magyar művelődési egyesületek több, mint a fele Petőfi Sándor nevét viseli, ahogy számos iskola is, és szerintem nincs olyan település Vajdaságban, ahol ne lenne egy Petőfi Sándor utca  – válaszolta kérdésünkre Joó Gyülvész Margit.

Még ha nem is lehet pontosan tudni, hogy az egyesület miért pont a nagy magyar költő nevét vette fel, az biztos, hogy nevükhöz híven ápolják Petőfi Sándor emlékét Székelykevén. Sőt tevékenységüknek köszönhetően Petőfinek köztéri mellszobra és emléktáblája is van a településen. Magyar János azonban kiemelte, hogy az egyesület önerőből nem tudott volna emlékművet állítani. Azt csak jó szándékú emberek segítségével tudták megtenni. Hozzátette, hogy a Petőfi-szobrot az egyesület fennállásának alkalmából avatták fel. A szoborállítás előzményeit az elnök  így elevenítette fel:

– Egyesületünk minden évben részt vesz a szarvasi Hagyományőrző Aratónapon. Szarvasról tudni kell, hogy az a város a történelmi Magyarország földrajzi középpontja. Itt tartják az utolsó aratóünnepséget az évben, valamint itt szedik be a búzát a Magyarok Kenyeréhez. Az ottani művelődési egyesülettel mi nagyon jóban vagyunk, és több, mint tíz éve járunk oda. Ezen a rendezvényen találkoztunk Túri Török Tibor keszthelyi szobrászművésszel, aki itt mindig kiállítást tartott – magyarázta Magyar János.

A fentieket Joó Gyülvész Margit a következőkkel egészítette ki:

– Az aratónapról tudni kell, hogy minden évben más házigazdája van a rendezvénynek. A házigazdának legalább egyórás műsort kell, hogy készítsen a településről, ahonnan jött, külön kitérve a történelmére, és természetesen az egyesület munkáját is be kell mutatni, valamint egy színes, kulturális műsort is elő kell adni. A bemutatkozás része az is, hogy a szarvasi történelmi emlékparkban egy kopjafát állíthat fel a házigazda. Az emlékpark a történelmi Magyarországot formálja. És a kopjafát ott helyezik el, arra a pontra, ahol a történelmi Magyarországon található. 2018-ban mi voltunk a házigazdák. És éppen abban az évben ajánlotta fel Túri Török Tibor, hogy ingyen elkészíti nekünk Petőfi Sándor szobrát – mondta a magyartanárnő.

A szoborállítás történetét az egyesület elnöke így folytatta:

– A szobrászművész a szobrot a következő évre, 2019-re készítette el, és elhozta az az évi szarvasi aratónapra. Mi itt átvettük és hazahoztuk Székelykevére, majd fennállásunk 70. évfordulója alkalmából június 29-én avattuk fel. Túri Török Tibor a szoborért egy dinárt sem fogadott el, viszont az avatóünnepségre eljött  – mesélte Magyar János.

A székelykevei Petőfi-szobrot a Művelődési Ház előtti téren helyezték el, és azóta is ott áll. De a szobor mellett Petőfi Sándornak egy emléktáblája is van Székelykevén. Ez a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület jelenlegi székházában van elhelyezve. Az emléktábla szintén ajándékként került az egyesület birtokába.

– Az emléktábla bécsi barátaink, a „Europa”-Club bécsi magyar kultúregyesület ajándéka, amiért 2012-ben fogadtuk őket. Nem mellesleg az egyesület tagjai nagy Petőfi-rajongók. A táblát Bácskertesen készítették, és mi onnan hoztuk el – magyarázta Magyar János.

Az emléktáblán Petőfi Sándor domborműve látható, valamint a költő A székelyek című versének két sora olvasható:

„Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.”

A beszélgetés végén Magyar János és Joó Gyülvész Margit elmondta, hogy annyi eseménydús év után, az idei év is kiemelkedőnek ígérkezik az egyesület és Székelykeve életében. Az idei, március 15-ei ünnepség természetesen a Petőfi Sándor-emlékév jegyében fog eltelni, és a szobor központi szerepet fog kapni az ünnepség keretén belül. A Petőfi Sándor- emlékév mellett azonban a székelykeveiek idén emlékeznek meg letelepedésük 140. évfordulójáról is, amelyet június közepén nagyszabású rendezvénnyel fognak megünnepelni. Október 6-án pedig Székelykeve és Madéfalva együttműködési szerződést fog aláírni azzal a településsel, ahonnan a székelykeveiek ősei is származnak.