Azt hinnénk, hogy a zene mindig is az ember mindennapjainak a részét képezte, ám ez nem így van. Tekintettel arra is, hogy a tömegesen gyártott frekvenciamodulációs (FM) rádió-vevőkészülékek mindössze hetven éve kezdték meg pályájukat. Előtte harminc évig csak a rövid hatótávú AM, azaz amplitúdómodulációs vevőkészülékek, mint a lámpásrádiók, voltak elérhetőek. Emiatt nem is volt elterjedt a háztartások körében. Az 1980-as években egy hatalmas áttörés történt ezen a területen, amikor ezen eszközök technológiája átállt integrált áramkörre, ezzel lehetővé téve mind az AM, mind az FM hullámhosszok vételét. Nem kellett sokat várakozni a digitális technológia megjelenésére sem. A ’90-es években a digitalizáció olyan gyors léptekkel fejlődött, hogy szinte el is feledtette velünk honnan is indultunk még nem is olyan rég.
A rádióállomások mellett természetesen különböző zenei előadók zenéit is előszeretettel hallgatjuk, így szót érdemelnek a hanghordozók is, melyek ma már a fiatalok körében többnyire ismeretlen fogalomnak számítanak. A hanghordozók és lejátszók előbb jelentek meg a családok otthonaiban, mint a rádió-vevők. Először gramofon, majd a lemezlejátszó tette lehetővé a zeneszámok lejátszását bakelit lemezről. Érdekessége, hogy a mai lemezlovasok erre a technológiára építve alkalmazzák a hanglejátszó eszközeiket, csak persze a digitális technológia ötvözésével. A bakelitlemez mellett csakhamar megjelent a magnókazetta, amely a ’70-es és ’80-as években élte fénykorát. A CD lemezek voltak a hanghordozók utolsó katonái a teljes digitalizálás előtt, amelyek hazánkban a ’80-as évek végén jelentek meg, és a ’90-es években tömegével lehetett őket vásárolni. A világ összes zenei előadója versengett azért, hogy ki ad el több zenealbumot.
(Fotó: Molnár Edvárd illusztrációja)
Ám honnan is indult a zene? Hiszen már világnapot is ünnepel. Október 1-je az a nap, amikor megünnepeljük ennek a megmagyarázhatatlan csodának a létét. Ha jobban belegondolunk, nincs olyan alkalom, hely, óra, amikor ne hallanánk felcsendülni egy-egy dallamot, legyen az egy reklám a televízióban, a rádió az autóban, a boltban vásárlás közben is zene szól, és ha végigsétálunk az utcán, halljuk a kávéházak zenei repertoárját. Manapság már az a furcsa, ha nem szól valamilyen zene, ellenben régen családi vagy baráti program volt a közös muzsikahallgatás, ezzel ápolva a kapcsolatokat és a lelket. Természetesen a fent említett technológiai fejlődés az, ami lehetővé teszi számunkra ezt, ezzel a minden pillanatban digitálisan elérhető zene oly módon beépült az életünkbe, hogy a részünkké vált. Vitatott, hogy a zene így megteszi-e a valódi hatását, amelyre hivatott, hiszen lassan elfelejtjük, hogyan is kell helyesen zenét hallgatni. Nézzük is meg egy rövid történelmi áttekintésben, hogyan is alakult ki és fejlődött maga a zene.
Az első zenei emlékek még az őskorból származnak. Régészeti leletek bizonyítják, hogy emberi őseink életében is jelen volt a zene, legalábbis annak egy egyszerű, ősi formája. Ezeket a „muzsikákat” nem úgy kell elképzelni, mint a mai harmóniailag szépen megkomponált műveket, hanem szimplán hanghatások képezték, többnyire szertartások kísérőjeként. Ilyen volt a csontok, a fadarabok vagy a kövek összeütése, az ordítás, a jajgatás. Ezt követően már megjelentek a néhány különböző hangból álló dallamok is, legyen az emberi vagy eszköz által kiadott hangon. Így szép lassan létrejöttek az első hangszerek is, először csontból, fából, kőből, majd a réz megjelenésével ezek ötvözéséből is. A zeneelméletet tekintve az ókor volt a termékeny időszak, hiszen a görögök, a kínaiak és a rómaiak nagy változásokat hoztak a zene fejlődésében, és megalkották az alapot, mely a ma is ismert teljességét a barokk korban érte el, amikor a ma ismert szimfonikus zenekar is megkapta teljes összetételét. Az ókorban a zene a szórakozás alappillérének számított, ugyanakkor a szeánszok, a színházi előadások kihagyhatatlan alkotórészei volt.
Hogy ne maradjon ki a középkor sem, a történelmi viharok ellenére egy nagyon fontos zenei mérföldkő történt ebben a korszakban. A politikai hányattatások, és az egyház vezetőszerepbe kerülése miatt ekkor válik szét az egyházi és a világi zene. Ez utóbbi abban az időben tilos volt, ráadásul börtön vagy akár halál is járt érte annak, aki hallgatta, illetve művelte, meg volt szabva, hogy mikor szabad és hol. Ennek ellentéte a következő korszak, a reneszánsz, amikor újraéled a művészet ezen ágazata. A zene átveszi a főszerepet a mindennapokban. Az emberek igyekeztek minél több alkalmat találni arra, hogy mulatozzanak. A nagy szabadság azonban mindössze 150 évig tartott, hiszen a barokk korban igyekeztek megzabolázni ezt, és szabályok közé zárni nemcsak a zeneszerzést, hanem azok használatát is. Egyre nagyobb léptekkel kezdtek kialakulni a zenei stílusok. A klasszicizmus már a konzervatív, letisztult és érzelmes zeneművek korszaka.
A mai modern zene, azaz a 21. századi populáris zene olyannyira bővelkedik zenei stílusokban, hogy számon tartani őket is igazán nagy feladat, a hangzásformák széles palettájából válogathatunk kedvünkre. Ma már nem tiltott egyik műfaj sem, és mindegyiknek megvan a maga helye is. A pop, a rock, az elektronikus, illetve a rap zenei stílusok inkább a fiatalok körében dívnak, míg az idősebb generációk inkább a mulatós, a dzsessz, a népi és a klasszikus zeneirányzatokat részesítik előnyben. A Magyar Szó múlt heti körkérdésében arra voltunk kíváncsiak, hogy mely műfajokat hallgatják szívesen olvasóink, a szavazók 34 százaléka a pop-rock dallamait, 25 százaléka a klasszikus, míg 18 százaléka a muskátlizenét, a többi műfajnak tíz százalék alatti a rajongótábora.
Amíg zenetanárként éltem mindennapjaimat, mindig fontosnak tartottam, hogy diákjaim értsék és érezzék a zene lélekre gyakorolt pozitív hatását, valamint ennek fontosságát. Azt, hogy függetlenül a stílustól mekkora szükségünk van erre. Legyen az népi, pop, klasszikus vagy akár mulatós, a lényeg, hogy hasson ránk és pozitívan segítse elő a bennünk lezajló gondolatok és érzések folyamatát.
Milyen zenét hallgat a legszívesebben?
Klasszikus zenét – 25%
Dzsesszt; bluest; soult – 9%
Pop-rockot; alternatívot – 34%
Heavy metalt; punkot – 8%
Elektronikus zenét – 6%
Rapet; hip-hopot – 0%
Muskátlizenét – 18%
