Sok minden szól a közösségi média ellen, de mindenképp előnyösnek tartom, hogy pótolhatom általa azt, amit fizikailag nemigen tehetek meg. Még ha nem is azonos a közvetett és a közvetlen élmény, tény, hogy a világ olyan tájaira is „eljuthatunk”, ahova egyébként aligha.
Egyik kedvenc Facebook-felfedezésem nem más, mint a történelmi Háromszék legjelentősebb városa, Kovászna megye székhelye, Erdély legnagyobb magyar többségű városa, Sepsiszentgyörgy. Az értéket adunk a roncsautódnak felhívás által figyeltem fel az alig több mint hatvanezer lélekszámú városkára, melyet benyomásaim szerint kiváló polgármester vezet, olyan, aki képes közösséget formálni és vezetni, munkájához alkotóan hozzáállni. A roncsautó-akció lényege pedig az, hogy a város fizet – nem is keveset –, azokért a hasznavehetetlen gépjárművekért, melyek a legtöbb esetben közterületen foglalják a helyet, ráadásul környezetszennyezőek.
Ehhez a bizonyára nem egyedülálló, de kimondottan hasznos kezdeményezéshez társulnak olyanok, mint pl. a Lábbusz-program. Sejthető, hogy gyaloglásra invitáló programról lehet szó, és valóban, iskolás gyerekeket szólítanak meg, hogy saját lábukon tegyék meg reggelente az utat a tanintézményükig, miközben önkéntesek kísérik őket útjukon. A közösségi médiának hála, követem továbbá, hogyan épül a települést megkerülő terelőút, szépül a városmag, gazdagodik az egyetemi szakok kínálata, bővül a sport és idegenforgalmi paletta, csakúgy értesülök a legfrissebb örömhírről, miszerint a Sepsi OSK labdarúgói másodszor is bejutottak a Román Kupa döntőjébe.
Mindez nagyon is élhető színben tünteti fel a városkát. Hogy mennyire valós a Facebook-perskpektíva? Ezt csupán a sepsiek erősíthetnék, vagy cáfolhatnák meg.
