…tamás később – már alkonyodott – hasig kitakarózott, mert kezdte úgy érezni, bántóan magas a marhahús ára, s ez ellen leghatásosabb, ha hasig kitakarózik. örömmel vette észre, milyen gyorsan, szinte ugrásszerűen csökken vissza normál ár környékére a marhahús tőzsdei értéke. ettől megnyugodott, elvett egy szíjat éjjeli kisszekrényéről, és csomót kötött rá. a rolóról viszont elfeledkezett, s most vette csak észre, milyen tűrhetetlenül meleg van a szobában, még a hiányos takaróviselet ellenére is gyöngyözni kezdett homloka. tehát lehúzta a zsalut, s békességben egy apróhirdetés lapjaira gondolt, amit régen elképzelt. az apróhirdetésbe főleg bútorokat képzelt, többségükben alacsony árú, alig használt ágyakat. nagy fordulat volt életében e régi képzelet. mindig örömmel gondolt rá azóta is.
tamás újra felpillantott, s látta, már legalább nyolc óra lehet. közönyösen, némiképp rutinosan vette tudomásul e tényt, s csak lassan kezdte el megigazítani a lepedő ráncait. az ebédről lekésett, s ilyenkor, legnagyobb döbbenetére, már csak vacsorázni lehetett volna. ideje azonban nem volt, tudta, most üres sótartókat és vadonatúj kesztyűket kell beszereznie. jobb ötlete nem lévén, hamar elaludt.
