Ahogy kinézek a konyhaablakon, látom, mekkorát nőtt a fügefa, milyen szépen zöldellik, és mennyi kis füge van már rajta. El sem tudjuk képzelni, mi történhet vele a következő hetekben, mert minden évben így kezdődik a történet, és úgy végződik, hogy az összes termés lehullik időnap előtt. Megállnak a növekedéssel, megfonnyadnak és lehullanak, így fügét mindig csak a szomszéd fájáról eszünk, ami csak pár lépéssel van odébb, a kerítés túloldalán. Ez azért bosszantó, mert locsolgatjuk is, próbáljuk kitalálni, mi tetszene neki, a szomszéd meg rá se bagózik és teli van illatozó fügével. Sajnos a a hozzánk áthajló ágakat levágta tavasszal – biztos azt gondolta, zavar bennünket –, így most nehezebben fogunk fügéhez jutni, úgyhogy mindent bele kell adnunk a fügetermesztésbe. Arra gondoltunk, többet kell locsolni, hátha az a baja, de az interneten böngészve azt olvastuk, hogy nem vízigényes, csak ha hetekig nem esik az eső, akkor kell locsolni. Na, akkor lehet, hogy eddig túllocsoltuk? Azt is olvastuk, hogy fel kell körülötte lazítani a talajt, azt szereti. Mivel eddig fű volt körülötte, egy jó nagy körben felástuk alatta, és most várjuk a fejleményeket. Hátha ez megtetszik neki...
