A topolyai könyvtárban a napokban ballagott el az informatikai képzés újabb idősekből, főként nagyszülőkből álló generációja, és a héten a nyugdíjas-egyesület festőcsoportja tízéves jubieumi kiállítására kaptam meghívót.
A modern nagymama már nem ül otthon egész nap és főz, süteményt süt, lekvárt főz, savanyúságot tesz el, vagy kötöget. A mai nagyik nem kötényben járnak, a hajuk sem ősz, sokkal frissebbek és fiatalosabbak, mint néhány generációval ezelőtt: sokan aktív életet élnek, sportolnak, társaságba járnak, utaznak, szórakoznak, s így testileg-lelkileg is sokkal fittebbek maradnak.
Vallják, az öregedés nem csak negatív folyamatokból áll. Az élettapasztalatuk segít abban is, hogy lazábban kezeljék az életet, ne rágódjanak olyan apróságok miatt, mint harminc-negyven évesen. Ha tehetik dolgoznak, hasznossá teszik magukat a családban, emellett a szabadidejüket feltöltődésre használják. Valóban igyekeznek megtalálni az egyensúlyt a napi feladatok és a pihenés között.
Csodálattal tölt el, hogy sokan közülük mennyire élvezik az életet, micsoda energia és vidámság árad belőlük. Pontosan tudják, hogy a nyugdíjas korhatár elérésével nem ért véget az életük, sőt! Mernek nagyot álmodni, nem riadnak vissza a kissé szokatlan, vakmerő kalandoktól sem.
