Sokan várják már a mi vidékünkön is az esőt. Jó kiadósat, mert nagyon megszomjazott a természet. A napokban néhol már kapott néhány kortyot, de az kevésnek bizonyult. Talán hamarosan jön az utánpótlás is. Persze az is lehet, hogy a legszomjasabb területeink egy részét megint elkerülik az esőfelhők. A helybeliek pedig tovább bosszankodhatnak emiatt. Különösen akkor, ha folyó közeli térségekről van szó, ahol mezőgazdasági termelésből él a lakosság. Ott elvben ugyanis lehetne locsolni. Ha lenne erre megfelelő rendszer, engedély, pénz és természetesen kellő tisztaságú víz. A feltételek nagy része azonban hiányzik. Pedig anno a hatalmas folyamok mentén lenyűgöző civilizációk alakultak ki és virágoztak évezredekig. Azóta nagyot fordult a világ. Rengeteg csermely, patak és folyó mentén vált kellemetlenné, sőt keservessé az élet. Főleg a víz szennyezettsége, fertőzöttsége miatt. Sajnos ez igaz Szerbiára is, ahol sokan azzal áltatják magukat, hogy az uniós csatlakozás után majd e téren is jelentős változások lesznek. Mert az EU szigorú szabályok betartását és követelmények teljesítését várja el a tagjaitól a környezetvédelemben is. Hát a bekerülésünkig mi lesz? Tűrjük a szennyezést, és várjuk az esőt meg a jobb időket?
