Az egész nyugati filozófia lábjegyzet Platónhoz – mondta a neves angol gondolkodó, A. N. Whitehead. Amint ez a szállóigévé lett, lényegre tapintó kijelentés üzeni, minden későbbi filozófiai okoskodásnak Nyugaton az ideákról szóló platóni bölcseleti fölvetés képezi a talapzatát. Ha ugyanis nem léteznének változatlan, kivétel nélkül mindenki számára érvényes örök eszmék, cáfolhatatlan igazságok, akkor milyen alapon nevezhetné magát a nyugati bölcselet az igazság után kutató diszciplínának? Paradox módon még az a posztmodern kijelentés is a platóni filozófia talaján áll, hogy nincs örök igazság, csak részigazságok és relatív érvényű világértelmezések. Ennél természetesen sokkal körmönfontabban fogalmazzák meg ebbéli hitüket, világlátásuk és igazságmegélésük lényegi üzenete mégis így foglalható össze.
Cáfolhatatlan tényként, örök igazságként mondja ki a posztmodern, hogy nincs örök igazság. Platón gondolkodását platóni gondolkodással tagadja.
Mit mondott volna erre az öncáfoló cáfolatra e legújabb kori szofistáknak Szókratész, a „tudom, hogy nem tudok semmit” híres mondatának a megfogalmazója? Talán azt: ti tényleg nem tudjátok, hogy nem tudtok semmit.
