Kultúreseményre érkezett drótpostán a meghívó, a feladó a politikai korrektség jegyében magyarul is meginvitált egy kiállítás megnyitójára. Az egyetlen mondatból álló meghívóban nem spóroltak a helyesírási és elírási hibákkal, a „MEGHIVÓ” szövege szerint például „szeretteel” hívtak meg a megnyitóra, amelyet 2018. június „5-án” tartanak a kultúra egyik helyi („Óbecsei”) szentélyében.
Sajnálatos módon a felében magyarok lakta település idegenforgalmi irodájában, amely a rendezvény szervezője, egyetlen magyar ajkú alkalmazott sem dolgozik, ezért feltehetően a legjobb szándék vezérelte a döntéshozót, amikor egy helyi kultúrintézmény egyik magyar nemzetiségű munkatársát kérte meg, hogy ültesse át magyarra a meghívó szövegét. Neki ez így sikerült.
Borzasztóan elszomorít, hogy gyakran kultúrmunkások, pedagógusok, magyar közéleti személyiségek is pongyolán fogalmaznak, helyesírási hibát vétenek, és mostohán bánnak az anyanyelvükkel, de bizony sokszor az újságírók, tévés riporterek nyelvhasználata is pontatlan, bántó vagy hibás.
Szerintem helyesen írni és választékosan beszélni nem elsősorban az iskolapadban tanulunk meg. Az bírja szépen az anyanyelvét, aki olvasással műveli azt. Pletykalapokkal, világhálós kommenthuszárokkal ez nem fog menni.
