Néha úgy érzem, csak azért találnak ki valami újat a technika területén, hogy az újnak a vonzása és persze megvétele mellett még páran rátenyerelhessenek a mindennapi ember pénztárcájára, s kihasználják a kínálkozó lehetőséget további bizniszre. Ha nem teljesen van is így, a párhuzamok, mindenesetre, bámulatosak.
Bizonyára mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki már kiejtette a kezéből a hatalmas, szép képernyővel rendelkező okostelefonját úgy, hogy annak a képernyője azon nyomban tönkre is ment. Vagy nem ment teljesen tönkre, de jókora hosszú törésvonalak keletkeztek rajta, s mivel elegendő kiadást jelentett a mobilkészüléknek a megvétele, naná, hogy nem sietett az illető rögtön borsos áron megjavíttatni a készüléket, kicserélni a képernyőt. Szépen húzogatta az ujjacskáját a törésvonalak mentén, örült, hogy működik a készülék.
S akkor jöttek, mint a horrorfilmek csúcspontján, a biztosítótársaságok. Nap mint nap találkozom a reklámokkal, hogy biztosítást lehet kötni az okostelefonok képernyőjére. Van „standard” meg „extra”, meg egyéb csomag is, van kisebb és nagyobb összegű károkat fedező biztosítás. Kerülhet 500, de tízezer dinárba is, a biztosítás érvényességi idejétől, mobiltelefontól függően. És a logika valószínűleg jól működik: amikor a készüléket megvásárolja az ember, könnyebben kiad még pár ezrest, csak hogy biztonságban tudja a technika legújabb remekét, mint pár hónap múlva, amikor majd esetleg javítani kell.
Maradok a képernyővédő üvegfóliánál. Ha annak használata ellenére is eltörik a képernyőm, esetleg beperelem a fólia gyártóját, biztosan létezik már külön ilyen esetekkel foglalkozó ügyvédi iroda is. A biznisz, az biznisz.
