Nem „csak” napilap

A cikkhez képgaléria tartozik.

A nyolcvanegyedik évében járó lapunk csütörtökön este a szabadkai Szekeres László Alapítvány székházában a SzekerEST rendezvénysorozat keretében tartott élőújságot. A jó hangulatú beszélgetés során sok mindenről esett szó: a múltról, a jelenről, a jövőről, a szerkesztőség munkájáról, az olvasókról és az ünnepi kiadványokról is. A élőújság résztvevői Erdődi Edvina, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója, Varjú Márta megbízott főszerkesztő, Mihályi Katalin, a művelődési és oktatási rovat szerkesztője, Tóth Péter és Dér Dianna újságírók voltak, akikkel Gál Hermina, szintén a lapunk újságírója, beszélgetett.  

A kulisszák mögé Erdődi Edvina engedett betekintést. Szólt a beruházásokról, tervekről és a jubileumi évről is.

– Sok minden történt velünk tavaly, a nyolcvanadik évben. A szerbiai posta a Magyar Szó tiszteletére egy alkalmi bélyeget adott ki, amire méltán lehetünk büszkék. A lapunk több elismerést kapott, így a VMÚE Médiadíját és Újvidék város kitüntetését. A székházunkban szerteágazó tevékenység folyik, ott működik immár a szabadkai Vackor Magyar Iskoláskor Előtti Nevelő és Gyakorló Intézmény kihelyezett tagozata is. Az elmúlt esztendő ezen események fényében szinte felejthetetlen volt. Lelkesen készültünk az ünneplésre is. Végtelenül büszke vagyok arra, hogy három ünnepi kiadvánnyal is meglephettük az olvasóinkat. A jubileumi gálán díjaztuk a munkatársainkat, a szerkesztőség berkeiben három díjat adtunk át. Az elmúlt időszakban több élőújságot tartottunk, nagy elismerésként éltük meg, hogy Brüsszelben is bemutatkozhattunk. Az erős érdekérvényesítésnek és az erős vajdasági magyar közösségnek köszönhető az, hogy nyolcvan év után is megjelenünk. A lapunknak közösségösszetartó és közösségmegtartó ereje is van. A Magyar Szó nem „csak” egy napilap, sokkal több ennél – emelte ki Erdődi Edvina.

Varjú Mártát a jubileumi ünnepségen életműdíjjal jutalmazták. Annak idején a Magyar Szó ösztöndíjasa volt, és 1985 óta dolgozik a lapnál. Az élőújság során a megbízott főszerkesztő az élő kommunikáció fontosságát hangsúlyozva a régebbi idők élményeit is megosztotta a közönséggel.

– A szerkesztőségi élet akkor másmilyen volt. Ha valaki ülésre vagy más eseményre ment, visszatértekor beszámolót tartott a többieknek, így a kollégák is tájékozódhattak, fontos tudnivalókról értesülhettek. Egyesek nagyon szépen, színesen számoltak be, valakik talán ki is színezték, legtöbbször pedig újabb beszélgetéseket eredményezett. Mi, kezdő újságírók alig vártuk, hogy az idősebbek megérkezzenek és megtartsák a napi beszámolóikat. Tátott szájjal hallgattuk őket, miközben információkhoz jutottunk.
A munka is másmilyen volt. Az újságírók gépírónőknek diktáltak, akik hagyományos vagy elektromos írógépeken dolgoztak. Borzasztó nagy volt a hangzavar, mert mindenki diktált, kattogtak a gépek és közben beszélgettek is. Mindez eleinte furcsának tűnt a számomra, de gyorsan megszoktam, és utána nem is tudtam meglenni nélküle. Nem volt internet, a hírekhez telefaxon jutottunk hozzá. Egy külön teremben, őrült nagy gépeken jöttek a hírek. A szerkesztőségben mindig nagyon jó volt a hangulat, kiváltképp este. Alig akartunk hazamenni, annyira jól éreztük magunkat. Akkoriban egészen későn volt a lapzárta. Amikor a háború előszele megcsapott bennünket, kezdtek változni a dolgok. Változott a szerkesztőség is, de nem lett rosszabb. Amikor elkezdtek érkezni a katonai behívók, a főbb szerepekhez a nők jutottak – emlékezett vissza Varjú Márta, aki a nyomtatott újság fontosságára is kitért.

– Számomra ez soha nem is volt kérdéses. Amikor a nyomtatott forma elkezdett háttérbe szorulni, azon gondolkodtunk, hogy merre haladjunk, mivel tehetnénk még fontosabbá a papírújságot, mivel kelthetnénk fel az olvasók érdeklődését. Így jöttek létre a mellékleteink. Sokat beszélgettünk az olvasókkal, és rájöttünk, hogy a fontos napi eseményekről való tájékoztatás mellett szórakoztatóbb tartalmakkal is elő kell állnunk. Ma már ott tartunk, hogy mindennap elkészítünk egy napi és egy hetilapot, hiszen minden napra jut egy hetilapszerű melléklet, emellett pedig helytállunk az online térben is – hallottuk Varjú Mártától.   
Mihályi Katalin lapunk új kiadványaira hívta fel a figyelmet.

– A könyvnaptárunk nyolcvan éve jelenik meg, és tartalmazza mindazt, amit a napilap is, válogatottabban, magasabb szinten. Képviselve van a külpolitika, a belpolitika, olvashatók riportok, interjúk, technikai vívmányok, van benne keresztrejtvény, humor, recept, sport, művelődés, képzőművészet, fotózás. A Naptárat az idén is Németh Zoltán szerkesztette.

Az ünnepi magazinunk a nyolc évtized legfontosabb, legérdekesebb, legmeghatározóbb eseményeit veszi sorra, évtizedekre lebontva. Büszkék vagyunk arra, hogy több irodalmárunk, fotósunk és képzőművészünk van, az ő alkotói tevékenységükbe is betekintést nyerhetünk. Számomra kedvesek a kollégák visszaemlékezései, erről is olvashatunk a magazinunkban, amelyet Lackó Varjú Sára szerkesztett.

A 80 év, 80 írás, 80 szerző című kiadványunkban lapunk bel- és külmunkatársai kaptak helyet. Mindenki maga választhatta ki, hogy melyik írását látná viszont a kötetben. Legtöbben az interjú és a riport mellett döntöttek, de olvashatók benne szépirodalmi írások, jegyzetek, kommentárok is. Az írásokhoz egy kis indok is társult, amelyben a szerzők elmondják, hogy miért az adott írásra esett a választásuk, milyen élmények fűzik őket hozzá. Ezt a kiadványt Máriás Endre szerkesztette.

Fodor István kollégánk tíz évvel ezelőtt megírta a Magyar Szó hetvenéves történetét, a nyolcvanadikra is készült, de sajnos elhunyt. A feladatot így én kaptam meg. Ebben a kiadványunkban nem csak a lap életéről van szó. Mivel zúdulnak ránk az információk, az emlékezet pedig véges, ezért külpolitikai, belpolitikai, gazdasági, kulturális események is helyet kaptak tíz év krónikájában – fejtette ki Mihályi Katalin.

Az év újságírója díjat az idén Tóth Péter topolyai-kishegyesi kolléga érdemelte ki.

– Nagyon sok jó újságírója van a szerkesztőségnek, és büszke vagyok, hogy tagja lehetek ennek a csapatnak. Az új időknek, az új kihívásoknak meg kell felelnünk, és azt hiszem, hogy ez egyre jobban megy. Mind sikeresebben hangoljuk össze a webes felületünket a nyomtatott kiadással, hogy kiegészítsék egymást. Egyes írásoknak rögtön meg kell jelenniük, mások pedig nyomtatottan az igaziak. Emiatt bízom benne, hogy a papíralapú változatnak is van jövője.

Régebben nem gondoltam arra, hogy a Magyar Szó újságírója leszek, mostanra pedig szoros kötődéssé vált. Közvetlen kapcsolat alakult ki a helyi olvasókkal, akik gyakran leszólítanak az utcán. Mondhatom, sokan olvasnak bennünket. Nekem ez a tapasztalatom. Nagyon jó az, amikor közvetlen kapcsolatot ápolhatunk az olvasókkal. A Magyar Szónak ugyanis egy külön kihívást jelent, hogy a vajdasági összmagyarságnak megfeleljen. Ez sokrétű olvasótábort jelent, de úgy gondolom, hogy ebben is sikeresek vagyunk, és mindenki találhat magának olvasnivalót az újságban vagy az online felületen – hallottuk Tóth Pétertől.

Dér Dianna, a szabadkai rovat újságírója, a Magyar Szó Extra videómelléklet egyik szerkesztője, a jubileumi évben a Feltörekvő Tehetség díjban részesült.

– Csodálatos érzés olyan munkahelyen dolgozni, ahol elismerik az ember munkáját, ritka is a mai világban. A Magyar Szónak 1999-ben lett először weboldala, mi voltunk az elsők a vajdasági magyar média képviselői közül, akik megjelentek a világhálón. Azóta ez számos változáson ment keresztül, de mindig az aktuális kor igényeihez igazodva próbáltunk dolgozni azon, hogy minél figyelemfelkeltőbb és érdekesebb tartalmakat osszunk meg. Az online felületeinkkel igyekszünk megszólítani a fiatalokat is, és úgy érzem ebben egyre sikeresebbek vagyunk. A Magyar Szó Extra videómellékletet kolléganőmmel, Gál Herminával szerkesztjük. Büszke vagyok, hogy egyre csak növekszik a megtekintések száma. Próbálunk olyan témákkal foglalkozni, kérdéseket feltenni, amelyek érdekelhetik a fiatalokat, amelyek miatt megnézik a videókat. Természetesen nekünk nemcsak az fontos, hogy nagy legyen a megtekintések száma, hanem az is, hogy megismertessük velük a Magyar Szót, a figyelmükbe ajánljuk a Facebook- és a weboldalunkat, buzdítsuk őket arra, hogy olvassák a híreinket, tájékozódjanak, akár fizessenek elő. A szórakoztatás mellett ez is a célunk – monda Dér Dianna.

Az élőújságon számos kolléga, volt kolléga, külmunkatárs is jelen volt, mások mellett Kabók Erika, az MNT Végrehajtó Bizottságának tájékoztatással megbízott tagja is.