A 90-es évek közepén létezett egy újvidéki rádióállomás, amelyet szó szerint reggeltől estig hallgattam. Főleg a 80-as évek zenéit részesítették előnyben, és mivel a kisujjamban volt szinte az összes előadó és zeneszám, a betelefonálós zenés vetélkedőkön heti szinten nyertem valamit. Aztán egy idő után más irányba terelődött a figyelmem, egyre ritkábban kapcsoltam be a rádiót (azóta meg is szűnt az adó), és egyre ritkábban hallgattam zenét is. Mostanára eljutottam arra a szintre, hogy a kétezres évektől idáig nem ismerem az előadókat. Egyes zeneszámok dallama ugyan itt-ott megragadt bennem – a bevásárlóközpontokban vagy a buszban volt alkalmam belehallgatni a népszerű slágerekbe –, de nem tudom összekötni az előadókat a szerzeményeikkel.
Akkor jöttem rá, más is így van ezzel, amikor nemrégiben elolvastam egy cikket a Deezer platform ebben a témában végzett kutatási eredményeiről. Kiderült, hogy a zene terén általában 24. életévünk környékén vagyunk a legaktívabbak, utána csökkenni kezd az érdeklődésünk az új zeneszámok iránt. Egyrészt azért, mert annyira telítődött a zenei piac, hogy egyszerűen megcsömörlünk, másrészt munkába állunk, családot alapítunk, más lesz fontos a számunkra. A megkérdezettek 60 százaléka válaszolta azt, hogy folyamatosan ugyanazt a zenét hallgatja, mint évekkel korábban, nem érdeklik az újabb slágerek. Ez valószínűleg azért van így, mert a 30-as éveinkre megérik a zenei ízlésünk. Onnantól kezdve leginkább azokat a zeneszámokat hallgatjuk a legszívesebben, amelyek a tizenéves korszakunkra emlékeztetnek bennünket. Kutatások kimutatták, hogy a számunkra kedves dal serkenti a kellemes érzést az agyban, amely ezáltal dopamint, szerotonint, oxitocint és egyéb „boldog” vegyi anyagot bocsát ki. Minél jobban kedveljük a dalt, annál több ilyen anyag áramlik szét a szervezetünkben. És amikor évekkel később ismételten meghallgatjuk, ugyanezzel a jó érzéssel tölt el bennünket.
Valakinek Elvis Presley Love Me Tender című száma, másnak a Kansas Dust in the Wind-je, a Bee Gees Massachusetts-e, Freddie Mercury Love Kills-e, Mike Oldfield Man in the Rain-je vagy To France című szerzeménye, esetleg a The Art Company Susanná-ja, az Eurythmics Here Comes the Rain Again-je hozza vissza a gondtalan ifjúkorra emlékeztető régmúlt időket.
