Nyaralok, mint ilyenkor sokan mások. Egy fürdőben ülök a vízben az egyik medence szélén. Előttem egy ötévesforma kislány úszkál úszógumival, karúszóval, dupla biztonságban. Az anyuka a medence egyik végében ül a pezsgőfürdőben, az apuka a másik oldalán áll, a kislány köztük ingázik fáradhatatlanul. Nem figyelem, ám akaratlanul is látom.
Egyik pillanatban hatalmas csobbanásra leszek figyelmes, az anyuka ültéből vetette magát a vízbe az éppen előttem lévő gyermekéhez. Filmen láttam, hogy a kígyó csap le ilyen villámgyorsan a zsákmányára. Tulajdonképpen nem érzékeltem, mi történhetett, csak utólag rekonstruáltam: a kislány kiborult az úszógumiból, fejjel előre, de a karúszók nem engedték elmerülni. Az anya ezért vetette magát vipera sebességével és vércse pontosságával gyermeke után. Némi szipogásnál nagyobb tragédia nem történt. Magamat kárhoztattam, hiszen előttem történt az eset, nekem kellett volna a vízbe ugranom a kislány után, de nem figyeltem föl a balesetre. Aztán láttam, hogy a vízben álló apuka se érzékelte a lánya borulását, egykedvűen álldogált még az anyuka beavatkozását követően is.
Karúszó ide, úszógumi oda, ANYA CSAK EGY VAN!
