Ótos András felvétele
Azt mondják, az EXIT fesztiválra mindenkinek legalább egyszer el kell látogatnia. Én négy évvel ezelőtt egy civil szervezet önkénteseként voltam először a rendezvényen. Két éve pedig újságíróként kísérem figyelemmel a nagyszabású eseményt. Most azonban nem a zenei kínálatról, a különféle előadókról, kísérő programokról szeretnék beszámolni. Számomra talán a legérdekesebb, hogy ilyenkor feléled Pétervárad óvárosa is, és a hídon hömpölygő tömeg egészen más hangulatot kölcsönöz a városnak. Hozzám hasonlóan a legtöbben gyalog mennek át a hídon. Ilyenkor árusokkal lehet találkozni, akik ez alatt az idő alatt kínálják portékájukat. Az utóbbi években talán a legkelendőbbek a különböző sálak. A külső szemlélő talán nem érti, miért van szükség a sálakra. A vár falai között nagyon is jól jön, hiszen a koncertek alatt a odalátogatók felkavarják a port, amit egyáltalán nem kellemes érzés belélegezni. Az óvárosban ilyenkor szinte minden kis pékség, bolt előtt zajlik az élet. A fesztivál előtt és után itt nyüzsögnek az emberek. A megéhezett fesztiválozók a boltok előtt leülnek, beszélgetnek, sőt néhány helyen igazi bulihangulat kerekedik. A legtöbb fesztiválozó a péterváradi erődítmény falai között várja meg a reggelt. Ezután a tömeg Újvidék felé veszi az irányt, szintén a hídon át, amikor már a reggeli napsugarak fénye verődik vissza a Dunáról. Míg a többi polgár reggel a munkára siet, addig a bulizó tömeg szállása felé indul, és ott nemsokára kipihenheti a fesztivál fáradalmait.
