Drasztikusan csökken a fecskék száma, s ha nem történik jelentős változás, akkor 2020-ra eltűnhetnek vidékünkről – olvasom a hírt, s nem hiszek a szememnek, amikor a folytatásból kiderül, a legfontosabb állománycsökkentő tényező a nagyüzemi mezőgazdaság, az agrokemizálás, a második helyen áll a klímaváltozás, és teljesen megdöbbentő módon a harmadik helyen belép a lakosság fecskék iránti toleranciájának csökkenése.
Évről évre egyre nagyobb mennyiségben verik le a fészkeiket az emberek, szinte mindig a költési időszak közepén. Ekkor elpusztul a tojás, a fióka és gyakran a kotló madár is – nyilatkozza a természetvédő, és hozzáteszi, a fészkeket általában azért verik le, mert azt mondják, hogy a fecskeürülék veszélyt jelent, pedig a potyogás egy nagyon egyszerű eszközzel, a fészek alá helyezett fém, fa vagy műanyag lappal, úgynevezett fecskepelenkával megakadályozható lenne. Elmondta azt is, hogy sokszor csupán azért verik le a fészkeket, mert a madarak csicseregnek, ami zavarja az embereket. No, ez már teljesen felháborító…
Nekünk még természetes madaraink vidám trillázó éneke, az izgatott fióka etetése, nyári délutánokon a cikázó mélyrepülés, ahogyan a föld felett csupán néhány centiméterrel repülés közben a legyeket elcsípik, de vajon unokáinknak is az lesz? Vagy már csak képeket mutatunk majd, és a világhálón található leírást színesítjük személyes élményeinkkel?
A néphit szent madárnak, isten madarának, az ég küldöttének tartja a villásfarkút, és egykor az egész Kárpát-medence területén nagy előkészületekkel várták érkezésüket. Úgy tartották, hogy ahová a fecske fészket rak, az a porta szerencsés lesz, s le nem verték a fészket, nem bántották a madarat, hiszen azt szerencsétlenség kísérte volna.
