A nagyok messéiből ítélve voltak idők, amikor a világot a gördülő kövek határozták meg, mára már azt hiszem, ezt a szerepet átvették a guruló gyógyszerek. Különösen akkor érzem így, amikor egyik-másik politikus megnyilvánulásait hallgatom vagy viselkedését figyelem. Kész csoda, hogy még nem lepték el teljesen a bolygót a korong alakú tabletták, a különféle típusú granulátumok meg a henger formájú színes kapszulák. Minden, ami körülöttünk zajlik, ezt az állapotot támasztja alá.
– Hallottad, Tematild, hogy az utóbbi időben felénk az üzletekben folyamatos akció van érvényben?! – ismerteté atata. – Akármit is vásárolnál, biztos lehetsz benne, hogy ma olcsóbb, mint amennyibe a jövő héten kerül majd!
– Az élelmiszerárak bizony úgy kúsznak fölfelé, hogy azt már zabad szemmel követni sem lehet, Tegyula – zsörtölőde az öreglány. – Azt javasolják a fogyasztóvédők, hogy bojkottáljuk a bevásárlóközpontokat. De hogyan, amikor már többé-kevésbé csak azok maradtak?!
– Mondasz valamit – gondola bele a fater. – Minden téren zavaros a helyzet.
– Különösen kaotikus és átláthatatlan az oktatás terén – paráza amama. – Attól tartok, ha nem rendeződik hamarosan a szituáció a sulikban, odalesz a tanév, és vagy mindenkinek meg kell ismételnie az osztályt, vagy pedig úgy fejezi azt be, hogy nem sajátította el kellőképpen a tananyagot.
– Az oktatásügyben uralkodó állapotok tükrözik a leginkább a zerbiai helyzetet – állapítá meg az öreg. – Néhol mindenki dolgozik, máshol meg senki sem, némely iskolákban egyes tanárok felveszik a munkát, de a diákok zöme nem megy az órákra, másutt a gyerekek egy része megjelenik a tanteremben, ám a tanárok nem, valahol pedig mindez némi online oktatással fűszerezve kombinálódik.
– Én csak azt sajnálom, hogy a mi időnkben nem volt ilyen kóbojvilág – sóhajta az éppen betoppanó Zacsek –, nekünk bezzeg mindig tanulnunk kellett! Most meg kicsi-kicsi és szünet van, egy ideig tombol a koronavírus-járvány, aztán dúl az online-oktatásnak nevezett bohóckodás, olykor egy kis sztrájk, máskor némi tünti, most meg a munkabeszüntetés. Szerintem lazán el lehet végezni a nyolc osztályt úgy, hogy alig nyitod ki hozzá a tankönyveket.
– Erről jut eszembe – mondá a muter –, a Vučko a mitrovicai nagygyűlésen bejelentette, tankönyvet ír arról, hogyan győzte le a színes forradalmat, ami csitt-csatt a legolvasottabb bestseller lesz a világon, Kínában több tízmillió példányt fognak eladni belőle!
– Már látom a lelki zemeim előtt – csipkelőde atata –, ahogyan a bezsongott kínai komcsi intëlëktuálácok repülőautóval iparkodnak a csingcsongcsüngi könyvbemutatóra dedikáltatni mandarin nyelvű példányukat a büszke szerzővel.
– De mi van akkor – spekulála a Zacsek –, ha uopste nincs is szó színes forradalomról, csak elkeseredett egyetemistákról és őket támogató polgárokról, akik felemelték a hangjukat az országban uralkodó állapotok miatt, teljes kivizsgálást és válaszokat követelve a noviszádi vasútállomáson történt tragédia kapcsán, amikor is 15 ember életét vesztette.
– Ezek szerint a készülő iromány fikciós mű lesz – jegyzé meg az öreglány.
– Nézőpont kérdése – elmélkede a fater. – A Vučko mindig magából indul ki, ő pedig meg van győződve arról, hogy színes forradalommal van dolga. Meg is üzente Mitrovicáról, hogy világszerte „megsemmisíti őket”.
– A rendezvényen, amelyen a jelenlévők közfelkiáltással fogadták el a Vajdaságról szóló deklarációt, mondott még cifrákat – csóválá a fejét a Zacsek. – Például elárulta, ha valaki rejtett számról hívja, akkor ő tudja, hogy a Dodik Mile az. Ilyenkor, ha kell, kimegy a gyűlésről, hogy jelentkezzen. Mert ha netán valaki más keresi rejtett hívószámról, akkor bizony fel sem veszi!
– No de, ha rejtett az a bizonyos szám, honnan tudja, hogy éppen a Dodik Mile rejtette azt el, és nem valaki más?! – értetlenkede amama.
– Vagy irtó okos a telója – találgata az öreg –, és a Dodik Mile által rejtett számot másképpen mutatja ki, mint a többi rejtett számot, vagy csak a felszólalót elragadta a szónoki hév.
– Ezek szerint – töprenge a muter –, szükség esetén a Putykónak vagy a Tramplinak esélye sem lenne rejtett számról elérni a zerb államfőt.
– Azoknak most van miről másról beszélgetniük – közlé a Zacsek. – Ha minden igaz, hamarosan tárgyalóasztalhoz ülnek, és eldöntik Ukrajna sorsát.
– Halkan teszem fel a költői kérdést – suttoga atata –: nem lenne ildomos arra a tárgyalásra esetleg a zukrán fővezér Zelenszkijt, és az EU képviseletében is valakiket meghívni?
– Még néhány telefonos csicsergés a két déduska között – epéskede az öreglány –, és a Trampli szerint hamarosan már a zukránok rohanták le a zegény ruszkikat. Holott feljegyzések vannak arról, hogy a háború kereken három évvel ezelőtt orosz agresszióval kezdődött!
– Ha esetleg még valakit érdekelnének a tények – fűzé hozzá a Zacsek. – Merthogy olyan világban élünk, amelyben a fehérre már simán ráfogható, hogy fekete, és fordítva úgyszintén.
– Az, ami jelenleg a világban zajlik, egy összehangolt akció a józan ész ellen – bölcselkede a fater. – A legzörnyűbb, hogy rengeteg támogatója és rajongója van ennek az önbecsapó folyamatnak.
– Az európai vezetők a napokban Párizsban dumcsizgattak, mi legyen a teendő – számola be amama –, és arra jutottak, mélységes aggodalommal tölti el őket, hogy kihagyják őket az eljárásból, vagyis, hogy senkit sem érdekel a véleményük.
– Szerintem Európa és Ámerika között kitört a hidegháború – nyugtázá a Zacsek.
– Ami a kisebb baj – értékele az öreg –, sokkal nagyobb baj az, hogy ezzel egy időben a többi konfliktus egyre inkább melegszik.
– Mindez történik akkor, amikor a németek el vannak foglalva önmagukkal, merthogy vasárnap választásra készülnek – újságola a muter.
– Mi lesz akkor, ha olyanok nyernek, akik nem annyira szeretik az innen-onnan érkezetteket, és mindenkit megindítanak zépen hazafelé?! – nyugtalankoda a Zacsek.
– Képzeljétek, ha hazatér a sok gastarbeiter, mennyien lesznek majd ezentúl a tüntetéseken! – hüledeze atata.
– Nekem a világpolitikai történetben a legviccesebb az amcsi főseriff szerepében tetszelgő sárga siskás Trampli, aki úgy keménykedik, hogy közben fel sem fogja, hogy pontosan azt teszi, amit országa legádázabb ellenfelei és vetélytársai szeretnének – hitetlenkede az öreglány.
– Különben meg sokszor fityfiritty dolgokkal foglalkozik – kuncoga a Zacsek. – Nemrég visszahozta a forgalomba a műanyag szívószálakat. Szerinte a papírból készültek nevetségesek, „alkalmanként eltörnek, felrobbannak”.
– A rendelet aláírását nyomban üdvözölte a műanyagipar és a Vissza a műanyaghoz! elnevezésű mozgalom – élcelőde a fater.
– Nesze neked környezetvédelem! – bosszankoda amama. – Kit érdekel, hogy ezeknek java része az óceánokban landol, ha őfelsége nem boldogul a papírszívószállal, akkor ki kell iktatni. Pedig ihatna mondjuk pohárból is.
– Nekem néha olybá tűnik, hogy úgy viselkedik, mint egy pukkancs kisfiú, aki sok mindent csak azért tesz, hogy hergeljen vele másokat – konstatálá a Zacsek.
– És ami a legzörnyűbb, van egy csapat hasonszőrű öltönyös figura, aki minden ilyen és ehhez hasonló ötletet nagy előszeretettel üdvözöl, és ujjongva tapsikol hozzá, mintha csak bábszínházban lenne – összegeze az öreg.
Pistike, guruló gyógyszerekre vadászó környezetvédő
