Két nappal ezelőtt megjelent a piacon a medvehagyma. Zombor nem egy árnyas erdőkben gazdag, hegyvidéki település, így ez a növény ritkaságnak számít errefelé. Egy környékbeli kofa viszont évek óta ellátja vele azokat, akik kedvelik ezt a finomságot. Korábban a Mecsek környékéről szereztem be, Orfűn például kultusza van a növénynek, még fesztivált is tartanak tiszteletére, a pécsi piacon is sok van belőle szezonban. Ez bizony rövid ideig tart, mindössze három hetet, mert április végére már mindenhol kivirágzik, akkor már nem gyűjtik, később pedig el is száradnak a levelei. Most kell fogyasztani, próbáltam ugyan lefagyasztva tartósítani, de kiolvasztva már nem az igazi.
A nejem szerfölött kedveli a krémleveseket, a sóskából vagy medvehagymából készültet különösképpen, csak most éppen napokig nincsen idehaza, nem is vettem a medvehagymából. Aztán aludtam rá egyet, s másnap visszamentem az árushoz, és vettem tőle egy csokorral. Fölaprítottam, és hozzákevertem a magántejfeldolgozónál beszerzett krémtúróhoz.
Nem szoktam reggelizni, de ma reggel a tegnapi medvehagymás vacsora után ismét házi jellegű kenyeret eszem, vastagon megkenve medvehagymás túróval.
