Mintha régen minden egyszerűbb lett volna, még a turizmus is. Nyáron nyaralni, télen telelni ment, aki tehette. Most? Kerül-fordul az emberiség, és ha már a XXI. században járunk, nemcsak a tengerre, vagy a hegyekbe igyekszik pihenni, hanem „szakosított” úti célt választ.
Hogyan? Minek nevezhetnénk a haditurizmust, a szexturizmust, az egészségügyi turizmust, ha nem céltudatos utazásnak? Nem szólva azokról a turistákról, akik természeti katasztrófák nyomába erednek, vagy éppen szülésüket időzítik egy idegen országban tett látogatásukhoz, abban a reményben, hogy csecsemőjük azonnal egy perspektívebb állampolgársághoz jut, mintha otthon született volna meg.
Nem minden állam osztogatja az állampolgárságot két kézzel, de Kanada például állampolgárává fogadja a földjén születetteket. A kínai nők különösen nagy számban igyekeznek élni az alkalommal, hiszen az észak-amerikai országnak rendkívül fejlett szociális, egészségügyi, oktatási rendszere van. Ők nem kapnak állampolgárságot ugyan, haza is térnek szülés után gyermekükkel, aki azonban bármikor élhet kanadai útlevelének lehetőségével. Vancouver mellett Richmondban pl. már minden ötödik kisbaba „turistaanyától” származik, amit állítólag a helybeliek is kezdenek megsokallni.
Bizony, régen ez is egyszerűbb volt.
