Szent György hava, szelek hava, tavaszhó. Április megnevezéseiben a hónapra jellemző minden fontos információ benne van.
Ekkor indultak meg a földeken a munkák, a gazdasági esztendő kezdetének György napját (április 24.) tartják még ma is. Időjóslásban és népi hiedelmekben is gazdag április. Éppen az említett Szent György-naphoz kapcsolódó szokás volt valamilyen tüskés zöld ágat tenni a kapukra, hogy a boszorkányok elkerüljék az ott lakókat. A szerelemvarázslásban jártasak hajnalban lepedővel harmatot szedtek, hogy bőség, szépség és gyermekáldás szálljon a házra.
Szent György hava a megújhodás ideje is. Megérkeznek a fecskék, a gólyák, a vándormadarak. Megszólalnak a békák és a pacsirták.
A gazda örül az esőnek, mert úgy tartja, hogy az „áprilisi esőzés kergeti a fagyot.” Az évszázados tapasztalat szerint, ha esős az április, bő lesz a termés. „Április hónap, ha nedves, aratás lesz bő és kedves.” Az Irén-napi (április 6.) eső azonban szűk esztendőt jelez. Ám ha a cseresznyefa virágba borul Tibor napján (április 14.), gazdag lesz a szőlőtermés.
Mégis... Minden bohósága, kiszámíthatatlansága és bolondsága ellenére a megtisztulás, az újrakezdés, a reménnyel teli hit hónapja. Ebben vagyunk most.
