Szép dolog a biciklizés, ezt hangoztatom úton-útfélen, viszont mint minden dologban, ebben is megvannak azok a momentumok, amik bosszúságra adnak okot. A lánc megolajozása, gumicsere, ne adj’ isten ragasztás, ilyen-olyan elhasználódott, kikopott, eltört alkatrészek cseréje. Mindez benne van a pakliban. Mint ahogy az is, hogy járművünket fel kell szerelni világító alkalmatosságokkal is. Többféle megoldás létezik. A dinamós megoldás talán a legkörnyezetbarátabb, de azt a vezető igencsak megérzi, éppen ezért szinte mindenki az elemes változatot választja inkább. Bevallom, én is. Sőt, hogy még egyszerűbb legyen a dolog, újabban minden kínai üzletben vásárolhatunk, olyan gumis-szilikonos lámpákat, amelyeket csak rákapcsolunk a vázra és máris világít. Ha akarjuk, sebesen pislog, ha akarjuk, lassabban és persze a folyamatosan világító opciót is választhatjuk. Egy-egy ilyen masina több mint egy évig működik, és minden igényt kielégít. Igen ám, de amilyen könnyen felszerelhető, ugyanilyen könnyen le is kapcsolható. Kerékpárunkat folyamatosan zárjuk, ha bemegyünk a boltba, az iskolába, papírjainkat intézni. Viszont a lámpákat nem helyezzük biztonságba. Gondoljuk, hogy majd megvár bennünket. Hát, nem. Nem vár meg bennünket minden esetben. Van, hogy valaki olthatatlan vágyat érez hozzá, hogy magával vigye, és a saját kerékpárjára applikálja rá. True story! A boldog nyertesnek meg csak azt üzenem, hogy remélem a lámpámnak köszönhetően nem üti el semmi az úton száguldozva.
