Estefelé indult János bácsi szavazni. Útközben azonban meggondolta magát. Sok papírt kellett volna átböngésznie, holott már nem olyan jó a látása, s egyébként is nyolcvan évesként ikszelt ő már elég választáson. Ezért inkább betért a kocsmába, hagyta, hadd döntsenek helyette mások. Törzshelyén inkább magába döntött két rövidet, amitől el is aludt. Álmában a szomszéd háza előtt elegáns autó jelent meg, amely az apolitikus család mindegyik felnőtt tagját elvitte „valahova”. Amikor visszatértek, mindjárt el is újságolták: voksolni voltak, amiért pénzt kaptak, meg élelmiszercsomagot, és szakmai útmutatást a papírok „kitöltéséhez”. Az újdonsült választók azzal is eldicsekedtek, hogy sok emberrel találkoztak a szavazóhelyiségben, akik ugyanúgy kerültek oda, mint ők. János bácsinak ennyi épp elég is volt a történetből, hiszen hallott már korábban is ilyeneket. Ezért hitte is, nem is. Mindössze annyit fűzött hozzá, hogy a választások után már nem lesz ajándékcsomag, se ingyenes utaztatás. Legfeljebb a nép megvezetésére lehet számítani, mert a pénzt már másként osztják el. Mindezt még álmában mondta. Persze a valóság lehet, hogy nem ilyen, s az álombéli furcsaságok elő sem fordultak a legutóbbi választásokon.
