Néhány nap múlva, pontosabban pénteken, kezdődik Franciaországban a labdarúgó Európa-bajnokság, amelyen 24 csapat lép pályára az előttünk álló egy hónapban. Kíváncsian várom a mérkőzéséket, remélem, izgalmasak és szórakoztatók lesznek. Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretem a focit, és nemcsak nézni, hanem játszani is. Bár az utóbbi időben egyre kevesebb időm jut mindkettőre. Jóformán felhagytam a focizással, de a mérkőzések követésével is. Ez alkalommal azonban kivételt szeretnék tenni, különösen amiatt, hogy több évtized után ismét kijutott a magyar válogatott az EB-re, ahol így újra lesz kinek szurkolni. Nagyon várom a mérkőzéseiket, de csodát nem várok tőlük. Az eredmény nem érdekel, csak azt szeretném, ha szívvel-lélekkel fociznának, mindent beleadva. Ha így játszanak, annak biztosan meglesz az eredménye, ami rövid és hosszú távon egyaránt a magyar foci javát fogja szolgálni. Így az esetleges vereségektől sem tartok, bár azt szeretném, ha minél több meccset megnyerne a csapat. Viszont tartok a vészmadaraktól, akik már előre temetik a csapatok, ahelyett, hogy buzdítanák. Továbbá a sok pesszimista és a csapatról lekicsinylően beszélő szakkommentártól és sportriportertől is. Miattuk valószínűleg hang nélkül nézem majd a meccseket, hogy ne bosszantsanak, de szurkolni úgy is lehet. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!
