No – mondom magamban egy borús reggelen –, végre befellegzett nekünk, dohányosoknak! Éppen azon gondolkodtam, nem volna-e hasznosabb a néhány dináros rendszeres árnövelés helyett – minek eredményeként öt év alatt bőven megduplázódott a cigaretta ára – kiütésszerű módszert alkalmazni, amikor a bulvár napvilágra hozta a hírt, hogy újévtől 450 dinár lesz a cigaretta. Ezáltal egy rendes füstszívó minimálbérének kétharmadát elégetné, szennyezve tiszta levegőnket. Ez utóbbinak a mértéke ismeretlen számomra, bár ha igaz, hogy a marhák a hatalmas szén-dioxid- és metánkibocsátásukkal nagyobb mértékben felelősek az üvegházhatásért, mint az összes gépjármű, az is lehet, hogy bennünket is az élvonalba sorolnak, mondjuk, a marhák után.
Hatékony módszernek vélem a drasztikus áremelést, mert a szerencsétlen dohányos, magához térve a sokkból, már arra sem emlékezne, hogy valaha filtert vett a szájába, s undorodna a füsttől, mert valóban undorító az a dobozocska (a félelemkeltő feliratai és a leendő elrettentő rajzok mellett), amelynek árán elautózhat például 50 kilométert, vagy éppen megvehet egész tucat kenyeret.
Az állam talán nem dőlne össze (különösen így, romos állapotban), ha nélkülöznie kellene a hatalmas adóbevételt, mi viszont egészségesek maradnánk. Igencsak bizonytalan vagyok azonban a bulvársajtó információjában, meg a marha- és autógázok arányában. A többi stimmel.
