Az újvidéki vasútállomás épülete egykor a város egyik fénylő pontja volt. Ha vonaton érkezett a vendég, már az első benyomás kedvező lehetett, merthogy láthatta, érezhette – kulturált környezetbe érkezett.
De ez már a múlté. Nem csak azért, mert az állomást nem újították fel évtizedek óta. Nem csak azért, mert a vasútforgalmi közvállalatot lezüllesztették, mert már sem menetrendje, sem utasa, hanem azért, mert ez a monumentális épület Újvidék szégyene. Igazi szutyokfészek, hajléktalanok otthona, kóbor kutyák gyülekezőhelye, nyilvános illemhely azok számára, akiknek még 30 dinárjuk sincs toalettre. A főbejárat környékén szúrós, kellemetlen szag – a vizelet szaga.
Ezt nem látják az élet és halál urai, ők nem utaznak vonaton. Persze semmi sem történik véletlenül. Minden a már jól ismert forgatókönyv szerint zajlik. A vasutat előbb-utóbb magánosítani fogják, ezért előzőleg kiszipolyozzák, leépítik. Már biztosan azt is tudják, kié lesz. Csak még egy kicsit meg kell kopaszatni, hogy aztán az a valaki potom áron megkaphassa.
