Végeztek egy kísérletet: önként jelentkezőktől egy bizonyos időre megvonták az internetet. A vizsgált csoport olyan jeleket mutatott, mint a dohányosok, ha megvonják tőlük függőségük forrását. Aztán azt is kimutatták, hogy könnyebben lesznek azok a fiatalok depressziósak, akik napi 10 órát töltenek különböző közösségi oldalakon, vagy egyáltalán a világhálón. Olyan értelmezése is van a közösségi oldalaknak, hogy azok felületessé teszik az embert, sőt leszoktatják az igazán átgondolt tettekről, problémamegoldásról. Olyan sebességgel és olyan mennyiségű információ érkezik hozzánk percről percre, hogy azt csak felületesen vagyunk képesek elolvasni. Mindeközben pedig azt gondoljuk, hogy benne vagyunk a világ körforgásában, ha kommentelünk, akkor számítunk, ha feltesszük a vacsoránkat, akkor nyomot hagyunk magunk után...
Nagyon sok előnye is van a közösségi oldalaknak, sem rádió, sem tévé nem közvetít olyan sebességgel hírt, mint ezek a felületek.
A fenti kutatók azt is mondják, hogy a fiatalok magányosnak érzik magukat a világháló vagy a közösségi oldalak nélkül. Én azt gondolom, az igazi emberi kapcsolatok, például a barátság, semmilyen virtuális világban nem lehet igazi. Le kell ülni és egymás szemébe nézni, érezni a másik rezdüléseit. Erre kell, hogy legyen időnk, még ha azt hisszük is, hogy ha nem tartunk valamilyen képzelt tempót, akkor valamiről lemaradunk.
