A kutya eljátszotta a kapukulcsot. Nem is lenne ez akkora tragédia, ha egy manapság normál kapuról és zárról lenne szó, de egy féltonnás tölgyfakapuról beszélek, amelynek a zárjával is komótosan agyon lehetne ütni valakit, sőt, a kulcsban is volt vagy fél kiló. Ráadásul ez a kulcs is egy kópia volt, ki tudja már, ki csinálta, de az biztos, hogy lakatos volt az illető. Nyakamba vettem a várost, hogy találjak valakit, ám fémes ismerősöm is csak a vállát vonogatta, amikor elé tártam a gondomat. Egyszerűen az van, hogy nincs már lakatos a városomban. S nem csak ez hiányszakma: kapásból nem tudnék vízvezeték-szerelőt, gázszerelőt sem, de asztalost is nehéz felbérelni, aki olyan munkát is hajlandó elvállalni, aminek az értéke nem 1000 euró. Nem ismerek tv-javítót, suszter is csak egy működik, klasszikus borbélyüzlet pedig nyilván kettő üzemel, holott azért manapság is nő az embernek a haja.
Elgondolkodtam, mi lesz velünk tíz év múlva. Szerintem az, hogy mindenki amolyan Mekk mester lesz, mert kénytelen-kelletlen mindent magunknak kell majd megoldani, s akkor lesz majd olyan fejetlenség, hogy olyat még nem látott ez a világ!
