Illusztráció
A közelmúltban Törökországban jártam, traktorgyár-látogatáson a vajdasági termelők egy csoportjával. A Hattat nevű gyárról van szó, amely az ország európai részén található. Meglepődtem. Az ott készülő traktorok nagyon hasonlítanak, nem csupán külalakra, az egykor nálunk, nem is nagyon régen gyártott erőgépekre a belgrádi IMT gyárban. Csakhogy az IMT tönkrement, a török gyár pedig rohamosan fejlődik, 5000 ezer fiatalnak ad munkát, s a világ 19 országába exportál. Bosszankodom: ilyen traktorokat mi is tudnánk gyártani, s a mi munkásainknak nem kellene elmenni…
Az említett traktorgyár mellett huzalgyár. Szinte megtévesztően hasonlított, legalábbis a cég udvarán sokasodó végtermékek szempontjából, az egykor Újvidéken műkődő Novkabel gyárra. Csakhogy a mi gyárunk nagyobbrészt tönkrement, a valamikori erős cég halvány mása működik. Pedig olyan huzalokat a mi embereink is tudnának előállítani, s akkor talán a mi polgárainknak nem kellene elmenni… Csak bosszankodhatok…
A huzalgyár mellett hatalmas textilgyár. Nálunk is volt belőlük, tucatnyi. Lakat került rájuk. Pedig pulcsit, harisnyát mi is tudunk gyártani, gatyát mi is tudnánk varrni. És ezrek meg százezrek itthon maradhatnának, itthon dolgoznának. De minek maradnának? Minek küszködnének? A mi gatyánkat már régen kiszabták. Csakhogy nem ránk szabták!
