Áprilisban 17 éve volt, hogy Újvidéken leégett a város egyik legmagasabb építménye, a Munkásegyetem 13 emeletes épülete. Áprilisban egy éve volt, hogy az illetékesek közreadták, minden akadály elhárult, és csak napok kérdése a felújítási munkálatok kezdete.
Gyakran járok arra, fel is tekintek a helyenként még üszkös betonvázra, és semmi jelét sem látom annak, hogy bő 13 hónappal a jelzés után bármilyen munkálatok megkezdődtek volna. Az épület továbbra is elhagyott és gazdátlan szellemvárként emelkedik a környezete fölé, és bizonyára egyre kevesebben tudják, hogy egykor mi célból épült, és kik használták, arra pedig végképp kevesen vannak, akik emlékeznek, hogy ott volt otthona az újvidéki magyar televíziónak is, amikor a mai vajdasági tv-nek ismert intézmény a tervek szintjén sem létezett.
A múlt szomorú sorsú építménye lett, és mintha örök időkre úgy maradt volna a helyen, ahogyan azon az áprilison a tűzoltók hagyták, hogy napról napra a váltakozó hatalmak nemtörődömségére emlékeztessen. A felújítására vagy nincs pénz, vagy pedig nem is hiányzik senkinek, és felújítva nem tudnának mit kezdeni vele. A munkásegyetem elvan a Munkás utcai volt Naftagas-épületben, iroda- és üzlethelyiségből pedig annyi üres van a városban, hogy egy kihasználatlan palotára semmi szükség. Nem lett más, mint jele annak, hogy Újvidék és Vajdaság szép napjai rég elmúltak.
