A víz éltető elemünk. Ebből kiindulva azt is kijelenthetjük, hogy az eső létfontosságú az emberiség számára. Ezt a mezőgazdaság különböző formáit művelők is megerősíthetik, hisz számukra konkrétan a napi betevő múlik azon, hogy esik-e, és ha igen, akkor mennyi esik. Elhúzódó szárazság esetén, vetést követően a növénytermesztők sóvárogva kémlelik az eget, és várnak, várnak...
Ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor éppen abban bíznak, hogy elmarad az égi áldás, és még néhány napig marad a száraz időjárás. Aratás, szüret vagy más betakarítási munkák előtt a termelők reménykednek, hogy a csapadékos napok még egy ideig váratnak magukra, hogy a szükséges munkálatokat még be tudják fejezni, mielőtt még leszakadna az ég.
Hogy konkrétan mikor kell az esőnek esnie, az nagyban függ a növénytől. Éppen ezért feloldhatatlan ellentét van a más-más növényeket termesztő gazdák között, hisz ami az egyiknek jó, az a másiknak rossz, ami az egyiknek áldás, az a másiknak átok, egyikük sír, másikuk nevet, pedig az időpont és a mennyiség is megegyezik.
És akkor a kirándulók óhajairól még nem is beszéltünk...
