Jó foci, nagy köpködések. Ez maradt meg az emlékezetemben az idei BL-döntőről. A focit élveztem, a köpködést viszont visszataszítónak tartottam.
Különösen, hogy a pályán futkározó focisták mellett az erőteljes köpködésből becsülettel kivette a részét az oldalvonal mellett álló vezetőedző és az edzői stáb egyik-másik tagja is. A kilométereket futó focisták esetében még érthető, mert a pályán nincs más módja, hogy az emberfia megszabaduljon a terhétől. Aki sportolt vagy sportol, azt tudja, hogy ez olykor elkerülhetetlen művelet, még akkor is, ha azt a fél világ nézi élőben a tévén. A partvonal mellett álldogáló öltönyös edzőtől vagy a szakmai stábtól azonban már teljesen elfogadhatatlan. Azt nem tudom eldönteni, hogy a közvetítést szolgáltató tévések szándékosan vették-e fel a köpködős pillanatokat, vagy csak úgy sikerült. Bár teljesen mindegy, mert szerintem a nézők csak a focira voltak kíváncsiak, köztük én is. A meccs után eszembe is jutott, hogy az UEFA a „no rasszizmus” szlogen mellett a „no köpködés” jelmondatot is bevezethetné, mégpedig az edzői stábok és a tévéközvetítés kivitelezői számára. Mindenkinek a javára válna.
