Csak néhány évvel ezelőtt kóstoltam először kürtőskalácsot. S miután szerves részévé vált a különböző kulturális rendezvényeknek, gasztronapoknak, sikerült is mind többször sorban állnom az illatozó, forró finomságért. Számomra egyértelmű, hogy a kürtőskalács ott van a kézműves bonbonok, szövött táskák, gyöngy ékszerek mellett a fesztiválokon. Ha akartam vettem (általában akartam), ha nem akartam, nem vettem, de a fesztiválokon, rendezvényeken való jelenlétének létjogosultságát sosem kérdőjeleztem meg. És sose gondoltam volna, hogy valakinek éppen ez a sütemény szúrja majd a szemét. És ennek még hangot is ad. Nyilvánosan. Ráadásul olyan nyílt szóhasználattal, hogy „na biztosan lesz kürtőskalács is, pedig már hányingerem van tőle.”
Nos, nem lehet könnyű annak, aki már a kürtőskalácsot is ellenségéül választotta.
