A szobában ülök, hiányos öltözékben, miközben a ventilátor fújja rám a levegőt és izzadok. Mégis, szerencsésnek érzem magam, hogy nem Afrikában születtem, vagy nem nagyvárosban élek, ahol a betonrengeteg csapdába ejti a forróságot. Tegnap esett egy kis eső, elméletileg le kellett volna hűlnie az időnek, de gyakorlatilag továbbra is gatyarohasztó meleg van. A meteorológusok azt mondják, hogy az átlaghőmérséklet legalább 5 fokkal magasabb, mint a szokásos, szóval forró júniusunk van. De a falumbeliekhez képest még mindig szerencsésnek érezhetem magam, mert nem érzek szagokat. Akinek nem lenne elég a hőség, annak ott van a Krivaja folyó bűze, amit egy topolyai cég vízszennyezése okoz, és bejárja az egész falut. Amit itt írogatok, az amolyan falusi panaszkodás is lehetne, de az a szitu, hogy az egész világ egy nagy falu, és mindenhol ez a helyzet. A globális felmelegedés mindenkit sújt világszerte, akárcsak a környezetszennyezés. Vannak törekvések, sőt, sikeres példák is, de összességében nézve a világ irányítóinak elment az esze. Amikor minden erőt a környezetszennyezés megfékezésére kellene összpontosítani, akkor Amerika kilép a párizsi megállapodásból. Most mit mondjak, Donald Trump a pénz győzelme a józan ész felett. És sajnos, Trumpokért nem kell Amerikába menni. Nem vagyok radikális gondolkodású, de a minap egy barátom azt mondta, hogy minden politikust agyon kéne lőni. Hát, nagyon hajlok afelé, hogy jó ötlet és jobb lenne nélkülük. Persze, csak addig, míg újak nem lépnek a helyükre.
