Bolondos az időjárás. No, de az április már csak ilyen, ezért is nevezte el a népi megfigyelés szeszélyesnek, szelek havának. A napi hírek meg csak ijesztgetnek bennünket, pedig a régi kalendáriumok bejegyzéseiből arra következtethetünk, hogy régen is így valahogy volt ez.
Ózonlyukak, áradások, szökőárak, vulkánkitörések. Egyik nap még fűteni kell, aztán kánikula köszönt ránk, harmadnap meg lehullanak a barackok.
A napokban újraolvastam Draskóczy István egyetemi tanár tanulmányát a Kárpát-medence középkori időjárásáról. Egyik adat – ami már korábban is megragadta a figyelmemet –, hogy Magyarország lakossága a honfoglalást követő négy évszázad alatt csaknem megháromszorozódott, miközben Európa népessége 1050 és 1300 között alig a duplájára nőtt. A szerző szerint ez arra utal, hogy az életkörülmények a Kárpát-medencében egyértelműen jobbak voltak a korabeli Európa legnagyobb részénél.
Persze akkor is voltak hosszú telek, „kis jégkorszakok”, elverte a gabonát a jég, kiöntöttek a folyók, saras, lápos volt a Tiszántúl, aztán olyan januárban is volt részük őseinknek, amikor kivirágoztak a gyümölcsfák.
Ha száz évekkel ezelőtt kibírták az aszályt és az áradást, a szárazságot, a hosszú fagyokat, mi is megleszünk valahogy.
Csak el kellene fogadni, hogy a természet az úr, nekünk kell alkalmazkodnunk az ő szeszélyeihez. És föl a fejjel! A néphit Szent György napjától, tehát mától számította a jó időt, a valódi tavasz kezdetét.
Bolondos az időjárás. No, de az április már csak ilyen, ezért is nevezte el a népi megfigyelés szeszélyesnek, szelek havának. A napi hírek meg csak ijesztgetnek bennünket, pedig a régi kalendáriumok bejegyzéseiből arra következtethetünk, hogy régen is így valahogy volt ez.Ózonlyukak, áradások, szökőárak, vulkánkitörések. Egyik nap még fűteni kell, aztán kánikula köszönt ránk, harmadnap meg lehullanak a barackok.A napokban újraolvastam Draskóczy István egyetemi tanár tanulmányát a Kárpát-medence középkori időjárásáról. Egyik adat – ami már korábban is megragadta a figyelmemet –, hogy Magyarország lakossága a honfoglalást követő négy évszázad alatt csaknem megháromszorozódott, miközben Európa népessége 1050 és 1300 között alig a duplájára nőtt. A szerző szerint ez arra utal, hogy az életkörülmények a Kárpát-medencében egyértelműen jobbak voltak a korabeli Európa legnagyobb részénél.Persze akkor is voltak hosszú telek, „kis jégkorszakok”, elverte a gabonát a jég, kiöntöttek a folyók, saras, lápos volt a Tiszántúl, aztán olyan januárban is volt részük őseinknek, amikor kivirágoztak a gyümölcsfák.Ha száz évekkel ezelőtt kibírták az aszályt és az áradást, a szárazságot, a hosszú fagyokat, mi is megleszünk valahogy. Csak el kellene fogadni, hogy a természet az úr, nekünk kell alkalmazkodnunk az ő szeszélyeihez. És föl a fejjel! A néphit Szent György napjától, tehát mától számította a jó időt, a valódi tavasz kezdetét.
