A népi kalendárium Szent Jakab havának, nyárhónak, áldás havának is nevezi júliust, a Gergely-naptár szerinti hetedik hónapját az évnek.
Az aratás hónapjaként tartjuk számon, és számos népszokás jellemzi. Nem is olyan régen az aratási munkálatok eszközeit a templomkertben összegyűjtötték, a pap megszentelte, majd az aratók a búzatábla szélén letérdeltek, keresztet vetettek. Így kezdődött el a gabona betakarítása július 2-án. De ez a nap Sarlós Boldogasszony napja is, a római katolikus egyház arra emlékezik, amikor Szűz Mária meglátogatta Keresztelő Szent János édesanyját. Így a várandósok, a szegények oltalmazójaként is ismerjük. A népi megfigyelés szerint egészen a hónap végéig napsütéses az idő, majd csak 20-a (Illés napja) táján várhatóak viharok. 22-én esnie kellene az esőnek, hiszen a megtért Mária Magdolna könnyei záporoznak. Legkésőbb Jakab-napra (25-e) le kellett aratni a gabonát, főleg a zabot, mert ami ennél tovább kint maradt, az már elveszett. Anna-napkor (26-án) böjtöltek egykoron az asszonyok, Szűz Mária édesanyjának, a szülő nők védőszentjének tiszteletére.
A júliusi jeles napok, névnapok, népszokások és hagyományok az aratási munkálatokhoz fűződnek. Egyetlenegy nevet hadd említsek még, amelyik nem a gabona betakarításával kapcsolatos hiedelemhez kötődik. Emese névnapja július 5-én van. A talán legismertebb eredetmondánkból is ismert Emese a magyar mitológia szerint az Árpád-házi királyok ősanyja volt.
Emese mély álomba merült a sátrában, és igen szépet álmodott. Azt álmodta, hogy leszállott fejére egy turulmadár, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Anonymus Gesta Hungarorumában írja le a magyar fejedelmek származását. Az Emese álma eredetmondánk a 9. században keletkezett, története pedig az álomfejtő sámánok szerint elmondja, hogyan vezeti ki Álmos fejedelem a magyarok népét az őshazából, Levédiából.
