Illusztráció (Ótos András felvétele)
Csak ilyenkor, a nyári hónapokban tudatosodik bennünk, hogy a baj, amelyet klímaváltozásnak hívnak, nem valaki mással történik meg, hanem velünk, most és itt. A forró levegő, a perzselő nap, a kánikula, a csapadékhiány most már a mindennapi életünk velejárója. Veszélybe kerülhet a mezőgazdasági termelés, végső soron az egzisztenciánk, a létünk. A zöldségnövény-termesztés ma már elképzelhetetlen öntözés nélkül, s a jelek szerint hamarosan a szántóföldi növénytermesztés is hasonló problémával találkozik majd. Akkor pedig oda a termésrekord, oda az olcsó élelmiszer, oda a profit, amelyet ma azok zsebelnek be, akik vajmi keveset törődnek a termeléssel, öntözéssel, klímaváltozással...
Igen ám, de honnan, milyen forrásból teremthető elő az öntözéshez szükséges tömérdek víz? Felszíni vagy föld alatti készletekből – mondaná valaki. Az utóbbi évtizedben számos országban apadtak el a felszín alatti vízkészletek éppen a mértéktelen fogyasztás, öntözés miatt.
Nem, nálunk nincs gond. A vízzel mindenki saját belátása szerint rendelkezhet, kutat fúrathat, locsolhat éjjel-nappal. Az emberi használatra maradt csekély mennyiségű víz pazarlása megdöbbentő arányokat mutat.
Szemléletváltásra lenne szükség, most, azonnal, nehogy egy nap késő legyen.
