A szemtelenségek széles skáláján előkelő helyen szerepel, ha egy krimit olvasónak elmondjuk, a kertész a gyilkos. A mai krimik esetében nem ilyen egyszerű és egyértelmű a megoldás, ennek ellenére le lehet lőni a poént. Ehhez nem kell feltétlenül a krimit olvasó barátjának vagy ismerősének lenni, megteheti egy ismeretlen kritikus vagy recenzens is, aki könyvismertetőjében kikotyogja a rejtély megoldását, és ezzel lenullázza a szerzőnek a könyvébe fektetett minden igyekezetét.
Minap olvastam egy osztrák szerző – egyébként krimiíró – tollából, hogy krimi esetében valóban szemtelenség az ilyesmi, „normális” könyveknél viszont csapatmunkának is tekinthető, ha a kiadó fülszöveget tűz a könyvhöz vagy szövegrészt idéz a hátsó borítón, a kritikus lapokban vesézi ki az alkotást. Az írónak – Wolf Haas szerint – ezáltal megadatik, hogy csupán a mű „apró betűs” részeivel törődjön. Vagyis az irodalommal, ne azzal, ami azt eladja.
