Karpatosz egyik délkeleti strandján révedek a végtelennek tetsző kékbe. Egy fél hangyányi méretű szürkés bogár araszol a homokban. Számára egy lábnyomnyi mélyedés is hatalmas, nem kis igyekezetébe és idejébe telik átverekedni magát e „hegyes-völgyes vidéken”. Mekkora aránybeli „szakadék” van köztünk? – gondolok bele. Számára egy ember (feltéve, hogy képes lehet a méretkülönbség érzékelésére) akkora, mint számunkra a Himalája vagy a tenger. Egy egysejtűhöz vagy egy molekulához mérten viszont ő is akkora, mint a világmindenség. És mi is milyen aprócskák és elhanyagolhatóak vagyunk a Földhöz képest, mint ahogyan a Föld is jelentéktelen göröngy a Naphoz viszonyítva, amiként a Nap is egy jelentéktelen homokszem a 300 milliárd hasonló csillagot magába foglaló galaxisunkban. S ez a galaxis is csak egy piciny homokszem az univerzum 200 milliárd másik galaxisának rengetegében. Háromszáz milliárd Nap (csillag) a Tejútban! Hogy érzékeltessék, mennyi is ez, homokszemekre „képezték le”, és kiszámították, hogy 300 milliárd homokszem egyrakáson 416 tonnányi homokhalomnak felel meg. Ez kb. annyi, amennyi ezen a strandon lehet szétterítve. Galaxisunk egyik tetszőleges csillagklaszterét „bitorlom” hát éppen. És továbbra is végtelen nyugalommal révedek a végtelennek tűnő azúrba.
