Nemrégiben olvastam valamit, és megakadt a szemem a „kimaxol” szón. Törtem a fejem: vajon mit akart a cikk írója ezzel mondani? Beírtam a keresőbe, és elém tárult a mai szleng világa. Ha valaki ezekkel az új szavakkal kreált nyelven szólna hozzám, valószínűleg azt hinném, hogy egy másik bolygóról érkezett. Mert például a „tegnap megdőltem” (tegnap részeg voltam), „na mi van, te makett?” (na mi van, kisgyerek?), „ezt offolom” (ezt kihagyom), „jó kottás vagy” (jó izmos vagy), „full dézsi” (teljesen igénytelen), „mi a stiló?” (mi a pálya?), „joinolok” (beszállok), „lotyinger” (a lotyó továbbfejlesztve), „cink” (übergáz), „bulifúró” (antipartyarc) hallatán valószínűleg csak pislognék, és értetlenül csóválnám a fejem. Pedig a mai korosztály előszeretettel használja ezeket a kifejezéseket. Egymás között így kommunikálnak, és nem kell attól tartaniuk, hogy az ősök bármit is megértenek az egészből. Ja és a kimaxol? A kimaxol azt jelenti, hogy „kihoz belőle mindent, teljes mértékben kihasználja, kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket”.
Azt hiszem, én is kimaxoltam ezt a Jó reggelt!-et, és nem is lett cink.
