Nagy önuralom, elszántság, keménység, céltudatosság kell ahhoz, hogy ne hagyjuk magunkat elkábítani a ránk zúduló reklámok, különböző jó tanácsok, egészségi útmutatók által. Az az igazság, nem is mindig sikerül.
Elkezdtem nézni a főzőműsorokat. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy belássam, a sztárséfekhez meg különböző tévés személyiségekhez képest én egyáltalán nem tudok főzni.
Törékeny önbizalmam lassan porszemnyivé zsugorodott.
Én magamat nem is próbáltam vigasztalni, hogy de azért barátfülét én tudok főzni, a sztárséf meg nem biztos, és lehet, hogy az aranygaluskát is jobban csinálom mint ő. A barátaim térítettek észhez, mondván, az bizony nagyon fontos, amit mi otthon megtanultunk és tovább gondoltunk, sőt van annyira jó, mint a tv-ben bemutatott gyorsvacsora, vagy különböző egzotikus hozzávalókból készült ételek.
Még szinte fel sem ocsúdtam a nagy összeomlásból, amikor olvasom a közösségi oldalon, hogy ha így készítem a rántott cukkinit, akkor soha többé nem fogom másképpen csinálni.
Megnéztem, mi lehet a csoda benne, nem akarok most már lemaradni semmi elérhető, fontos dologról.
Hát, kedves Olvasó, semmi különös nem volt a nagy garral bejelentett receptben, éppen úgy csinálják a rántott tököt, mint Önök vagy én.
A szenzációhajhászás már a gasztronómiába is beszivárgott. Oda jutottunk, hogy már a receptek vagy legalábbis a címük hiteltelenné vált. Nem csak a pástétom, a virsli meg szalámi a hamis, hanem receptek is?
