Három kivonat kellett az anyakönyvi hivatalból. Nem nagy ügy, mivel van ott ismeretségem, egy délelőtt elintézhető, az illetékek befizetése több időt vesz el, mint az iratok kiadása. De…
Ha a bürokrácia hibát vét, az csaknem kijavíthatatlan. Nemcsak egy egész életen át, hanem öröklik az utódok is. Volt például egy időszak, amikor a neveket csak államnyelvi formában vezették be. Így lett a Lászlóból Ladislav, az Istvánból Stevan stb., és ebből a kettősségből később bosszantó problémák adódtak. Így járt az Irénnek született anyám, aki több bejegyzésben Irena lett, apám pedig Mártonból Martin. Mintha nem lett volna elég, hogy a Csordást is itt-ott Csárdásnak írták, apám születési helyének nevében pedig a cs-t egy iratban l-re változtatták. Végtére azért lettem Árpád, pedig eredetileg mást akartak, csak hogy ne lehessen lefordítani.
Három irat kellett tehát, a hibákat pedig örököltem. Az egyikben Irén, a másikban Irena. Ugyancsak Márton és Martin, a cs helyett pedig l. Második nekifutásra egységesítették. Gyanítom azonban, hogy csak papíron. A számítógépben maradt ez is, az is. Majd megtudom, ha megint kell valami irat.
