Az elmúlt hét időjárása időnként, ha nem is a nyarat, de legalábbis a május második felét idézte. Az ősz óta a pincében szárazon tartott kaktuszoknak már szemmel láthatóan igencsak jólesett volna egy kis víz és valódi napsütés. De kicsit féltem az esti lehűlésektől. Kipakoljam a kaktuszaimat, vagy ne? Ha egyszer kikerülnek, nincs visszaút. Egye fene, lesz, ami lesz, kipakolom őket. A szokásos pár órás procedúra után (ami maga a pakolás mellett bizonyos esetekben magában foglalta a termőföld cseréjét, az átültetést, a sarjak eltávolítását és egyéb műveleteket) a növények szerencsésen kikerültek. De nem voltam elég bátor, egyelőre csak egy átmeneti helyre – a terasz egy szélvédett helyére, ahol nem éri őket egész nap közvetlen napfény – kerültek a kaktuszok és a különböző szukkulensek. Azután a vasárnapi időjárás-jelentések bebizonyították, hogy jól jártam el, egyik napról a másikra búcsút inthettünk ugyanis a nyárnak, és visszacsöppentünk a mába… Az időjárás tekintetében is. A kaktuszoknak így most olyan, mintha egy kiképzésen vennének részt, de hát hadd szokják a változatos időjárást, ha már a sors úgy hozta, hogy nem az eredeti származási helyükön kell leélniük az életüket!
