A hírekben egyre-másra azt lehet olvasni, hogy gazdáink rendkívül rossz kukoricaterméssel számolnak, és félő, hogy az állatok takarmányozására sem lesz elegendő tengeri. Szomorú ezt hallani, és elnézve az időjárás globális alakulását, még az is lehetséges, hogy teljesen átalakul vidékünk mezőgazdasága, és némely megszokott növényi kultúránkat egy másik váltja fel. A kukorica régóta velünk van, és bízunk benne, hogy még sokáig velünk lesz. Ennek most a különböző mikro- és makrogazdasági szempontok, a mindenféle hagyományok tisztelete és életben tartása mellett számunkra egy fontos személyes oka is van. Tíz hónapos (bocsánat, tíz és fél) kisfiunk nem is olyan régen, körülbelül egy hónapja kóstolta meg az extrudált kukoricapelyhet, vagyis nálunk ismert nevén a gugit, és azóta az egyik kedvenc eledelévé vált. A párommal reggel kávéval indítjuk a napot, és az utódunk mindeközben az ágyban köztünk ülve só nélküli gugit rágcsál. Ha másért nem, már csak ezért megéri életben tartani a kukoricatermelést.
