Témára „vadászva" ma reggel végigböngésztem az utóbbi időben megjelent Jó reggelt!-eket. Honlapunkon ezt könnyű megtenni. Bevallom, egy meghatározhatatlan, jó érzés telepedett rám, mint aki otthon – ismerős terepen – jár, bensőséges, gyakran megindító vagy éppen meglepő gondolatok, ki nem mondott érzések között. Élettapasztalatok, „világmegváltó" bölcsességek, egészen hétköznapi felháborodások, visszatérő álmok, kedvenc sorozatok, reggeli ébredések gugit majszoló gyermekkel... bukkannak fel, szinte korrajzot kínálva, humorral vagy érzelmekkel megspékelve, gyakran a véleményt sem mellőzve. Munkatársaim élményei, gondolatai, melyek túl személyesek ahhoz, hogy az újság többi részében megjelenhessenek, a napi forgatagban pedig mint „jelentékelen apróságok" eltörpülnek. Pedig... Sok mindenen osztozunk, csak épp mély, akár legmélyebb gondolatainkon nem.
Talán az olvasó is így érezhet. E rovatnak köszönhetően azonban közelebb kerülnek hozzá azok az emberek – akár egy-egy felvillantott pillanatukban csupán –, akiknek a híreit, interjúit nap mint nap olvassa, értelmezi. Gyakran azt sem sejtheti, ki áll egy-egy iniciálé mögött. Vajon hányan tudják, ki lehet N-a, és sejtik-e milyen ember áll mögötte?
